Első poszt a blogon, ami nem versenybeszámoló. :)
2019. Új év, új reményekkel, új tervekkel...
A tervekben az a jó, hogy változhatnak. :D Ez van hogy negatív, máskor pozitív. :)
2018-ban sok tervem volt. Néhány nem a tervek szerint alakult. :D
Wish szerencsére 150 %-osan meggyógyult. Hosszú és nehéz volt a felépülés, sokszor reménytelen pillanatokkal, a vége felé már le is tettem róla, hogy valaha még versenypályára léphet (persze azért reménykedtem). Szerencsére a dolgok nagyon jól alakultak és bár az egyik --- terv (höhö) --- vagy inkább álom a levesbe ment (a Continental vagyis az Európa Bajnokság), mégis inkább melegség tölti el a szívemet, hogy szeretett kutyám fájdalommentesen és sántaság nélkül élheti tovább életét és nem kell sem a terelésről, sem pedig a versenyzésről lemondanunk. Bánja a rosseb azt a Continentált! A kutyám egészsége mindennél többet ér!
Ennek örömére egy versenyszezonnyi kihagyással bár, de mindent ugyanott folytathatunk, ahol abbahagytuk. Már be is neveztem Wish-t két tavaszi versenyre. Igaz, a TERV :D az volt, hogy majd a tél folyamán szépen felkészítem a kutyáimat, de ember tervez................. azt hiszem, a kislányom érzi, hogy eljött a kirepülésének az ideje és még húzza, amíg lehet... így hát aztán két hónapja 2 azaz kettő darab alkalommal sikerült tréningeznem a kutyáimmal. A terv nem ez volt a télre, de azok a fránya tervek... Hideg van és hol sár, hol hó. Szerencsétlen gyereket persze így nem tudom kivinni magammal, fázik. Bébiszitter nincs, segítség nincs, de van egy mindig dolgozó férj. Így hát, hogy kicsit jobban érezzem magam a bőrömben, úgy döntöttem, kiélvezem még a lányommal ezt a kicsit, mert aztán úgyis olyan hamar elrepül az idő és eljön az óvoda, a rég várt szabadsággal egyetemben... nem teljesen ide tartozik, mégsem tudom a kutyázástól elválasztani - kemény korszak! Az ember már várja is a végét a gyes-zombulásnak, de mégis olyan nehéz az elválás és ez a babázós kor soha többé nem lesz már része az életemnek...
Szóval, a tervekkel :D ellentétben a tréningezésből annyi lett, mint a nagy nulla, de sebaj. Majd lesz valahogy. Használva azért voltak a kutyák, majd meglátjuk, mit hozok ki belőlük a tavaszi szezonban. Egyébként is elsősorban az élményért akarok versenyezni. Persze nagyon jó dolog jó helyezéssel végezni, de a versenyzés ennél sokkal több. A helyezés viszonylagos egy adott mezőnyben és adott létszámban és hazudik, aki azt mondja, hogy a versenyzésben a győzelem nem szempont, de nekem személy szerint a pontszámok, a kutyáim és a saját fejlődésem nyomon követése és maga az élmény többet jelent és még egy-egy feladással és kizárással együtt is ugyanúgy élvezem. :-) Nagyon hiányzik már!
Wish idén 7 éves lesz. Szeretnék még neki almot. Így, hogy meggyógyult, ennek nem hogy akadálya nincs, de nem is kérdés, hogy ismét babázunk! :-) A tüzelése május-júniusban várható, ami azt jelenti, hogy a kiskutyák augusztusban születnek majd. Így aztán az idei Continentálon való induláson nem hogy nem feszülök, hanem egyenesen nem is érdekel, a kutyababázás most jobban izgat. Versenyezni még tudunk, a kiskutyázáshoz viszont már benne van a korban, ezért ezzel nem várok. Szerencsére a kölykök születése pont augusztusra (a Continental idejére) tehető, így az őszi versenyszezonban is el fogunk tudni indulni és még kiélvezhetem szeretett kis Wish-emmel az open class-t, teljesítő képességének csúcsán. Aztán sajnos, lassan fel kell készülnöm arra is, hogy elkezd menni lefelé. De azért remélem, még 2-3 csodálatos évünk lesz úgy együtt, hogy akár megvalósulhasson néhány dédelgetett álom (vagy terv :D )... ha meg mégsem, végre mostanra annak is eljött az ideje, hogy a fiatal kutyáimat is startkaróhoz tudom állítani. Nell és Jess már a tavaszi szezonban is indul, Rozi egyelőre egy májusi versenyre van nevezve. Igaz, hogy még nincs kész :-) de legalább megvan a motiváció, akarom mondani a TERV. :D (Legrosszabb esetben visszalépek vele, na de nem vagyok az a típus, aki olyan könnyen feladja - meglátjuk, hogyan alakul a tréningje).
Wish-nek egy nagyon izgalmas párosítást terveltem ( :D ) ki. :-) A kan nagyon impozáns törzskönyvvel rendelkezik, csupa finalist és champion kutyákkal, mindemellett barna tricolor. Alapvetően nem gerjedek a barna kutyákra, de ez a fickó megtetszett. Úgyhogy csupa színes babákat várunk majd. :-) Fekete, barna, fekete tri, barna tri, és mindez előjöhet hosszú és rövidszőrű változatban is. :-) Az előző alomban volt félig fehér fejű (Lynn) és bocifoltos is (Rose), így még lehet fokozni a szín, szőr és minta kavalkádot. :-) Na nem mintha erre akarnék tenyészteni, teljességgel nem szempont, csak érdekességképpen elmélkedek rajta, meg hát tudom, hogy sokan szeretik a színes kutyákat. Attól mert engem nem hoznak a színek lázba, ez még sokaknak fontos és végülis mi rossz van abban, ha az ember kedvel egy színt. (Na jó, bevallom, nekem is van azért líbingem, ha választhatok két fekete és trikolor, ugyanolyan minőségű kutya közül, akkor a trikolort választanám :D Azt is minden közelebbi ismerősöm tudja, hogy ha már küllem, a rövid szőrű, álló fülű, világos szemű trikolor borderek a kedvenceim kompakt testfelépítéssel, közepesen erős csontozattal. Persze ettől függetlenül sok minden tetszik. :) ) Visszatérve, a férjjelölt egy fiatal kutya, tökéletes szűrésekkel, fiatalsága ellenére open szinten képzett, de egyelőre még nursery-ken fog futni. Igyekeztem Wish-nek olyan pasit választani, aki hasonlóan tiszta fejű, higgadt, gondolkodó kutya, mint Wish és előző férjei, bár az "erős szemesség" most nem volt kifejezett szempont. Meglátjuk, mit hoz ki a párosítás. A kan egy figyelmes, jól kezelhető, egyszerűnek tűnő darab, mely tulajdonságokat remélhetőleg örökíteni is fogja és szerencsés esetben a terv :D meg is valósul. Igéret nincs, mert ezek csak tervek egyelőre és hát ugye a genetika sem olyan kiszámítható dolog, legalábbis vannak dolgok, amikben nem... ;-)
Tervek... A másik nagy reménység, Nell! A szűrésekkel már majdnem elkészültünk. Tiszta gyomorideg. Szerencsére a legizgalamasabbakon (csípő, váll és könyök röntgen) túl vagyunk és jó eredmények születtek. A többi már annyira nem izgat, hogy az egyebekre mentes vagy hordozó, az már részlet kérdés. Egy izgi van még, a klinikai szemszűrés, remélem minden rendben lesz azon is. Neki is megvan a pasi jelölt, egyelőre róla még nem nagyon akarok áradozni, mert a gazdájával még tárgyalás alatt van a dolog. Remélem, ebből a tervből is valóság lehet. A Wish alommal ellentétben, ha ez a párosítás megvalósul, mindenki fekete-fehér és rövid szőrű lesz.
Mindkét párosítás célja fedezőkan előállítás. Ezekből az almokból nem szeretnék most saját részre megtartani kiskutyákat, társtulajdonban sem. Jelenleg van pont elég kutyám (néha még sok is), egyelőre ezeket szeretném összerakni és kihozni belőlük, ami bennük van. Azonban nagyon remélem, mindkét alomban születik majd (akár több) kan, mert az viszont a tervek ( :D ) között szerepel, hogy ezekből a párosításokból kanokat visszategyek Nell-re, illetve Rose-ra a későbbiekben, amikből viszont tartanék meg magamnak utánpótlás kutyát. De ugye ember tervez... lesznek-e kanok, azok megfelelő minőségűek lesznek-e és illenek-e majd a szukáimra, akikre használni szeretném őket. Nagy szerencsejáték a tenyésztés. Próbálok mindent megtenni, hogy reményeim szerint alakuljanak a dolgok, de tisztában vagyok azzal, hogy nem vagyok Isten és a biológiát sem tudom megerőszakolni, úgyhogy csak imádkozok, hogy minden összejöjjön és ha szerencsém lesz, így lesz. Ha nem, el kell engedni és próbálkozni megint, szükség esetén mással, újratervezés... :-)
Ennek apropóján megragadom az alkalmat és előre leszögezem, hogy soha többé nem adok el KÖLYÖK kutyát tenyésztési célra. Nem tiltom a kutyáim tenyésztését szerződésbe foglalt feltételek mellett (semmi extra, csak ami amúgy is alap: szűrések elvégzése és az utódok törzskönyvezése, kan pedig csak törzskönyves szukát fedezzen). Azonban azt gondolom logikus, hogy egy 8-12 hetes kölyökkutya esetében nem garantálható előre a tenyészminőség, mert a fogváltás és a növekedés során előjöhetnek olyan hibák, amik egy 8-12 hetes kölykön még nem láthatók és nem jósolhatók meg előre. Valamint bizonyos "szavatossági" kérdések tartási, takarmányozási, nevelési, képzési hibákra is visszavezethetőek, ami nem a tenyésztő felelőssége. Egy 8-12 hetes kölyökkutya vásárlása természetes kockázatokat rejt magában és az, hogy egy kutya valóban tenyészminőségű lesz-e felnőtt korában, az előbbi tényezőkön felül szerencse kérdése is. Így aztán, hogy egy kölyökből felcseperedett kutyával tulajdonképpen mit is kezdhet az ember, az... elsősorban: terv. :-) De ugye, a tervek változhatnak... ember tervez... az ember meg, mint tenyésztő, nem Isten... nem garantálhat olyan dolgokat, amikre a legnagyobb körültekintés mellett sincsen 100 %-os befolyása. A tenyésztés valószínűség számítás, amiben mindig ott van az is, hogy nem úgy jön össze, ahogy azt reméljük egy adott kiskutyától vagy párosítástól. Plusz ugye, további faktor a póráz másik vége. Ez egy nagyon összetett téma. Nagyon sok különböző tulajdonságot kell latba venni, egymással szembe helyezni, mérlegre tenni és összeegyeztetni a tenyészcéllal. Kicsit elkalandoztam. :-)
Tervben van ( :D ) egy-két tábor is idénre, illetve pár (max 2-3) verseny szervezése is, bár ezek még több dolog függvényei. Leginkább férjenek bele a naptárba. Illetve természetesen a saját kutyáimmal minél több szimpatikus versenyre szeretnék eljutni.
Tavasztól, a kislányom óvoda kezdésével új élet kezdődik, a fentebb taglalt sok-sok tervvel. Meglátjuk, mit sikerül megvalósítani, milyen valóság lesz a tervekből. A megvalósításokon nem görcsölök. Ha a tervek változnak, akkor sem dőlök a kardomba, hanem újratervezek. Hiszen a tervekben a legszebb az, hogy megvan a változás és a változtatás szabadsága. :)
2019. Új év, új reményekkel, új tervekkel...
A tervekben az a jó, hogy változhatnak. :D Ez van hogy negatív, máskor pozitív. :)
2018-ban sok tervem volt. Néhány nem a tervek szerint alakult. :D
Wish szerencsére 150 %-osan meggyógyult. Hosszú és nehéz volt a felépülés, sokszor reménytelen pillanatokkal, a vége felé már le is tettem róla, hogy valaha még versenypályára léphet (persze azért reménykedtem). Szerencsére a dolgok nagyon jól alakultak és bár az egyik --- terv (höhö) --- vagy inkább álom a levesbe ment (a Continental vagyis az Európa Bajnokság), mégis inkább melegség tölti el a szívemet, hogy szeretett kutyám fájdalommentesen és sántaság nélkül élheti tovább életét és nem kell sem a terelésről, sem pedig a versenyzésről lemondanunk. Bánja a rosseb azt a Continentált! A kutyám egészsége mindennél többet ér!
Ennek örömére egy versenyszezonnyi kihagyással bár, de mindent ugyanott folytathatunk, ahol abbahagytuk. Már be is neveztem Wish-t két tavaszi versenyre. Igaz, a TERV :D az volt, hogy majd a tél folyamán szépen felkészítem a kutyáimat, de ember tervez................. azt hiszem, a kislányom érzi, hogy eljött a kirepülésének az ideje és még húzza, amíg lehet... így hát aztán két hónapja 2 azaz kettő darab alkalommal sikerült tréningeznem a kutyáimmal. A terv nem ez volt a télre, de azok a fránya tervek... Hideg van és hol sár, hol hó. Szerencsétlen gyereket persze így nem tudom kivinni magammal, fázik. Bébiszitter nincs, segítség nincs, de van egy mindig dolgozó férj. Így hát, hogy kicsit jobban érezzem magam a bőrömben, úgy döntöttem, kiélvezem még a lányommal ezt a kicsit, mert aztán úgyis olyan hamar elrepül az idő és eljön az óvoda, a rég várt szabadsággal egyetemben... nem teljesen ide tartozik, mégsem tudom a kutyázástól elválasztani - kemény korszak! Az ember már várja is a végét a gyes-zombulásnak, de mégis olyan nehéz az elválás és ez a babázós kor soha többé nem lesz már része az életemnek...
Szóval, a tervekkel :D ellentétben a tréningezésből annyi lett, mint a nagy nulla, de sebaj. Majd lesz valahogy. Használva azért voltak a kutyák, majd meglátjuk, mit hozok ki belőlük a tavaszi szezonban. Egyébként is elsősorban az élményért akarok versenyezni. Persze nagyon jó dolog jó helyezéssel végezni, de a versenyzés ennél sokkal több. A helyezés viszonylagos egy adott mezőnyben és adott létszámban és hazudik, aki azt mondja, hogy a versenyzésben a győzelem nem szempont, de nekem személy szerint a pontszámok, a kutyáim és a saját fejlődésem nyomon követése és maga az élmény többet jelent és még egy-egy feladással és kizárással együtt is ugyanúgy élvezem. :-) Nagyon hiányzik már!
Wish idén 7 éves lesz. Szeretnék még neki almot. Így, hogy meggyógyult, ennek nem hogy akadálya nincs, de nem is kérdés, hogy ismét babázunk! :-) A tüzelése május-júniusban várható, ami azt jelenti, hogy a kiskutyák augusztusban születnek majd. Így aztán az idei Continentálon való induláson nem hogy nem feszülök, hanem egyenesen nem is érdekel, a kutyababázás most jobban izgat. Versenyezni még tudunk, a kiskutyázáshoz viszont már benne van a korban, ezért ezzel nem várok. Szerencsére a kölykök születése pont augusztusra (a Continental idejére) tehető, így az őszi versenyszezonban is el fogunk tudni indulni és még kiélvezhetem szeretett kis Wish-emmel az open class-t, teljesítő képességének csúcsán. Aztán sajnos, lassan fel kell készülnöm arra is, hogy elkezd menni lefelé. De azért remélem, még 2-3 csodálatos évünk lesz úgy együtt, hogy akár megvalósulhasson néhány dédelgetett álom (vagy terv :D )... ha meg mégsem, végre mostanra annak is eljött az ideje, hogy a fiatal kutyáimat is startkaróhoz tudom állítani. Nell és Jess már a tavaszi szezonban is indul, Rozi egyelőre egy májusi versenyre van nevezve. Igaz, hogy még nincs kész :-) de legalább megvan a motiváció, akarom mondani a TERV. :D (Legrosszabb esetben visszalépek vele, na de nem vagyok az a típus, aki olyan könnyen feladja - meglátjuk, hogyan alakul a tréningje).
Wish-nek egy nagyon izgalmas párosítást terveltem ( :D ) ki. :-) A kan nagyon impozáns törzskönyvvel rendelkezik, csupa finalist és champion kutyákkal, mindemellett barna tricolor. Alapvetően nem gerjedek a barna kutyákra, de ez a fickó megtetszett. Úgyhogy csupa színes babákat várunk majd. :-) Fekete, barna, fekete tri, barna tri, és mindez előjöhet hosszú és rövidszőrű változatban is. :-) Az előző alomban volt félig fehér fejű (Lynn) és bocifoltos is (Rose), így még lehet fokozni a szín, szőr és minta kavalkádot. :-) Na nem mintha erre akarnék tenyészteni, teljességgel nem szempont, csak érdekességképpen elmélkedek rajta, meg hát tudom, hogy sokan szeretik a színes kutyákat. Attól mert engem nem hoznak a színek lázba, ez még sokaknak fontos és végülis mi rossz van abban, ha az ember kedvel egy színt. (Na jó, bevallom, nekem is van azért líbingem, ha választhatok két fekete és trikolor, ugyanolyan minőségű kutya közül, akkor a trikolort választanám :D Azt is minden közelebbi ismerősöm tudja, hogy ha már küllem, a rövid szőrű, álló fülű, világos szemű trikolor borderek a kedvenceim kompakt testfelépítéssel, közepesen erős csontozattal. Persze ettől függetlenül sok minden tetszik. :) ) Visszatérve, a férjjelölt egy fiatal kutya, tökéletes szűrésekkel, fiatalsága ellenére open szinten képzett, de egyelőre még nursery-ken fog futni. Igyekeztem Wish-nek olyan pasit választani, aki hasonlóan tiszta fejű, higgadt, gondolkodó kutya, mint Wish és előző férjei, bár az "erős szemesség" most nem volt kifejezett szempont. Meglátjuk, mit hoz ki a párosítás. A kan egy figyelmes, jól kezelhető, egyszerűnek tűnő darab, mely tulajdonságokat remélhetőleg örökíteni is fogja és szerencsés esetben a terv :D meg is valósul. Igéret nincs, mert ezek csak tervek egyelőre és hát ugye a genetika sem olyan kiszámítható dolog, legalábbis vannak dolgok, amikben nem... ;-)
Tervek... A másik nagy reménység, Nell! A szűrésekkel már majdnem elkészültünk. Tiszta gyomorideg. Szerencsére a legizgalamasabbakon (csípő, váll és könyök röntgen) túl vagyunk és jó eredmények születtek. A többi már annyira nem izgat, hogy az egyebekre mentes vagy hordozó, az már részlet kérdés. Egy izgi van még, a klinikai szemszűrés, remélem minden rendben lesz azon is. Neki is megvan a pasi jelölt, egyelőre róla még nem nagyon akarok áradozni, mert a gazdájával még tárgyalás alatt van a dolog. Remélem, ebből a tervből is valóság lehet. A Wish alommal ellentétben, ha ez a párosítás megvalósul, mindenki fekete-fehér és rövid szőrű lesz.
Mindkét párosítás célja fedezőkan előállítás. Ezekből az almokból nem szeretnék most saját részre megtartani kiskutyákat, társtulajdonban sem. Jelenleg van pont elég kutyám (néha még sok is), egyelőre ezeket szeretném összerakni és kihozni belőlük, ami bennük van. Azonban nagyon remélem, mindkét alomban születik majd (akár több) kan, mert az viszont a tervek ( :D ) között szerepel, hogy ezekből a párosításokból kanokat visszategyek Nell-re, illetve Rose-ra a későbbiekben, amikből viszont tartanék meg magamnak utánpótlás kutyát. De ugye ember tervez... lesznek-e kanok, azok megfelelő minőségűek lesznek-e és illenek-e majd a szukáimra, akikre használni szeretném őket. Nagy szerencsejáték a tenyésztés. Próbálok mindent megtenni, hogy reményeim szerint alakuljanak a dolgok, de tisztában vagyok azzal, hogy nem vagyok Isten és a biológiát sem tudom megerőszakolni, úgyhogy csak imádkozok, hogy minden összejöjjön és ha szerencsém lesz, így lesz. Ha nem, el kell engedni és próbálkozni megint, szükség esetén mással, újratervezés... :-)
Ennek apropóján megragadom az alkalmat és előre leszögezem, hogy soha többé nem adok el KÖLYÖK kutyát tenyésztési célra. Nem tiltom a kutyáim tenyésztését szerződésbe foglalt feltételek mellett (semmi extra, csak ami amúgy is alap: szűrések elvégzése és az utódok törzskönyvezése, kan pedig csak törzskönyves szukát fedezzen). Azonban azt gondolom logikus, hogy egy 8-12 hetes kölyökkutya esetében nem garantálható előre a tenyészminőség, mert a fogváltás és a növekedés során előjöhetnek olyan hibák, amik egy 8-12 hetes kölykön még nem láthatók és nem jósolhatók meg előre. Valamint bizonyos "szavatossági" kérdések tartási, takarmányozási, nevelési, képzési hibákra is visszavezethetőek, ami nem a tenyésztő felelőssége. Egy 8-12 hetes kölyökkutya vásárlása természetes kockázatokat rejt magában és az, hogy egy kutya valóban tenyészminőségű lesz-e felnőtt korában, az előbbi tényezőkön felül szerencse kérdése is. Így aztán, hogy egy kölyökből felcseperedett kutyával tulajdonképpen mit is kezdhet az ember, az... elsősorban: terv. :-) De ugye, a tervek változhatnak... ember tervez... az ember meg, mint tenyésztő, nem Isten... nem garantálhat olyan dolgokat, amikre a legnagyobb körültekintés mellett sincsen 100 %-os befolyása. A tenyésztés valószínűség számítás, amiben mindig ott van az is, hogy nem úgy jön össze, ahogy azt reméljük egy adott kiskutyától vagy párosítástól. Plusz ugye, további faktor a póráz másik vége. Ez egy nagyon összetett téma. Nagyon sok különböző tulajdonságot kell latba venni, egymással szembe helyezni, mérlegre tenni és összeegyeztetni a tenyészcéllal. Kicsit elkalandoztam. :-)
Tervben van ( :D ) egy-két tábor is idénre, illetve pár (max 2-3) verseny szervezése is, bár ezek még több dolog függvényei. Leginkább férjenek bele a naptárba. Illetve természetesen a saját kutyáimmal minél több szimpatikus versenyre szeretnék eljutni.
Tavasztól, a kislányom óvoda kezdésével új élet kezdődik, a fentebb taglalt sok-sok tervvel. Meglátjuk, mit sikerül megvalósítani, milyen valóság lesz a tervekből. A megvalósításokon nem görcsölök. Ha a tervek változnak, akkor sem dőlök a kardomba, hanem újratervezek. Hiszen a tervekben a legszebb az, hogy megvan a változás és a változtatás szabadsága. :)