2019. július 14-én éjszaka megszülettek Nell kiskutyái!
A születést eredetileg 16-ára vártam, bár számba vettem, hogy mivel elég rövid volt a ciklusa, lehetséges, hogy a vemhesség is gyorsabb lefolyású lesz a nagykönyvben megírtnál - így is lett.
A vemhessége könnyű volt, csak az utolsó héten láttam a kutyán, hogy a mozgása kezd elnehezülni és már nehezére esik a futás. Egészen eddig a pontig még ha kíméletesen is, a teljesítményt fokozatosan csökkentve, de munkában hagytam, ennek köszönhetően a kondíciója mindvégig kitűnő maradt, megmaradt az acélos izomzata, nem hájasodott vagy tunyult el. És nem utolsó sorban az agya is folyamatosan tornáztatva volt, ami számára különösen fontos, különben a macska bánja :-) :-) (vagy én, mert ha nincs elfárasztva az elméje, ugat fél éjszaka...).
A szokásos időnél egy hangyányit később kapta a féreghajtót, mert ezt most a Wish vemhességéhez kellett ütemezni, aki 10 nappal később van a ciklusban, mint Nell. A 45. napon elvittem egy röntgenre is. Úgy döntöttem, hogy ezt az utat választom, mivel az ultrahang nem ad pontos képet a kiskutyák várható számáról és mivel a 24 órában elérhető klinika nem egy karnyújtásnyira van innen, inkább tutira szeretnék menni, hogy komplikáció esetén időben tudjak cselekedni. A Profivetbe mentünk, mert a váci orvosunk éppen szabadságon volt. Náluk nem szokás rtg felvételt csinálni a vemhes szukáról, így kicsit vonakodva, az én kifejezett kérésemre végezték el a vizsgálatot. Igaz, azt nem mondták, hogy a 45. nap még kicsit korai, én meg rosszul emlékeztem, mikor érdemes villantani, így a felvétel egy kissé szegényes lett, nehezen lehetett kivenni, hány kiskutya lehet benne, mert a csontok kalcium tartalma még nagyon alacsony volt.
A születést eredetileg 16-ára vártam, bár számba vettem, hogy mivel elég rövid volt a ciklusa, lehetséges, hogy a vemhesség is gyorsabb lefolyású lesz a nagykönyvben megírtnál - így is lett.
A vemhessége könnyű volt, csak az utolsó héten láttam a kutyán, hogy a mozgása kezd elnehezülni és már nehezére esik a futás. Egészen eddig a pontig még ha kíméletesen is, a teljesítményt fokozatosan csökkentve, de munkában hagytam, ennek köszönhetően a kondíciója mindvégig kitűnő maradt, megmaradt az acélos izomzata, nem hájasodott vagy tunyult el. És nem utolsó sorban az agya is folyamatosan tornáztatva volt, ami számára különösen fontos, különben a macska bánja :-) :-) (vagy én, mert ha nincs elfárasztva az elméje, ugat fél éjszaka...).
A szokásos időnél egy hangyányit később kapta a féreghajtót, mert ezt most a Wish vemhességéhez kellett ütemezni, aki 10 nappal később van a ciklusban, mint Nell. A 45. napon elvittem egy röntgenre is. Úgy döntöttem, hogy ezt az utat választom, mivel az ultrahang nem ad pontos képet a kiskutyák várható számáról és mivel a 24 órában elérhető klinika nem egy karnyújtásnyira van innen, inkább tutira szeretnék menni, hogy komplikáció esetén időben tudjak cselekedni. A Profivetbe mentünk, mert a váci orvosunk éppen szabadságon volt. Náluk nem szokás rtg felvételt csinálni a vemhes szukáról, így kicsit vonakodva, az én kifejezett kérésemre végezték el a vizsgálatot. Igaz, azt nem mondták, hogy a 45. nap még kicsit korai, én meg rosszul emlékeztem, mikor érdemes villantani, így a felvétel egy kissé szegényes lett, nehezen lehetett kivenni, hány kiskutya lehet benne, mert a csontok kalcium tartalma még nagyon alacsony volt.
Kicsit játszadoztunk a kontraszttal, én 4, esetleg 5 gerincecskét számoltam össze, de koponyát csak hármat találtunk egyértelműen, ezért a doktornő azt mondta, véleménye szerint 3 kiskutyát vehetünk biztosra. Hát, ezt szomorúan tudomásul vettem, úgy látszik, a kennelem védjegye lesz az alacsony alomszám...
Az 55. napban járt Nell, mikor el tudtam menni a váci dokimhoz a féreghajtókért, gondoltam nézzük meg Wish-t, de aztán úgy döntöttünk, még várunk vele, korai lenne. Azért elvittem Nell-t is és átbeszéltük, mennyi kockázat rejlene abban, ha még egyszer belevillantanánk (hát annyi, mint a nagy semmi, úgyhogy megtettük). Újfent csak 3 kivehető koponya volt, bár én gerincet most is mintha többet láttam volna, de ez a doki is csak hármat mert mondani biztosra, ezért belenyugodtam, hogy biztos csak azért látok többet, mert többet akarok látni. :-) :-) Azt hozzá kell azért tennem, hogy az első röntgenezés előtti este Nell valahogy sikeresen bezabált, ami jelentős hátrányt jelentett a vizsgálatkor és hatalmas ésszel a második vizsgálatnál sikerült megfeledkeznem arról, hogy előző este hagyjuk ki a vacsorát. Hát, az ember mindig tanul, kivéve, amikor nem. Íme a második felvétel:
Az 55. napban járt Nell, mikor el tudtam menni a váci dokimhoz a féreghajtókért, gondoltam nézzük meg Wish-t, de aztán úgy döntöttünk, még várunk vele, korai lenne. Azért elvittem Nell-t is és átbeszéltük, mennyi kockázat rejlene abban, ha még egyszer belevillantanánk (hát annyi, mint a nagy semmi, úgyhogy megtettük). Újfent csak 3 kivehető koponya volt, bár én gerincet most is mintha többet láttam volna, de ez a doki is csak hármat mert mondani biztosra, ezért belenyugodtam, hogy biztos csak azért látok többet, mert többet akarok látni. :-) :-) Azt hozzá kell azért tennem, hogy az első röntgenezés előtti este Nell valahogy sikeresen bezabált, ami jelentős hátrányt jelentett a vizsgálatkor és hatalmas ésszel a második vizsgálatnál sikerült megfeledkeznem arról, hogy előző este hagyjuk ki a vacsorát. Hát, az ember mindig tanul, kivéve, amikor nem. Íme a második felvétel:
Néhány ismerőst, vendéget, akinek van tenyésztésben tapasztalata, kérdezgettem, ránézésre mindenki azt mondta, hogy 4-et tippel, tuti nem 3, ahhoz nagy a hasa. Ezt én is így gondoltam, és azon a véleményen voltam, hogy tényleg 4 lehet a maximum, mert annyira nincs nagy hasa, de az kizárt, hogy három... Na mindegy, ne legyek okosabb, mint az állatorvosok, fogadjuk el, amit a dokik mondtak, ráadásul két különböző helyen...
Nell-t már a szülés várható időpontja előtt egy héttel be akartam költöztetni a házba, de mint kiderült, a férjem a régi elletőládám lapjait jól kirakta annó a szabad ég alá, így az alja, ami mdf lap volt, felázott (később kiderült, hogy valami munkához fel is használta, így el is tűnt itthonról), az oldalfalak meg szanaszét, meg se találtam mindet, sőt az utolsó pillanatban azt is elárulta, hogy a garázsban polcot készített belőle, így hiába is keresem. Persze, hogy majdnem felrobbantam, jól össze is balhéztunk ezen. A legszebb az volt benne, hogy fogalmam sem volt, mi volt a láda szélessége, így aztán még jobban frusztrált a dolog. Végül egy ismerősünkkel szabattam anyagot hozzá, de annyira ügyes voltam, hogy totális hülyeséget adtam meg a láda szélességére, valahogy nem is tudom, miféle elmezavarom lehetett. Aztán meg ő sem gondolta végig, hogy ez így túlságosan kicsi lesz erre a célra és megcsinálta, amilyenre mondtam. Váljék becsületére, hogy a lehetőségeihez képest nagyon lelkiismeretes és expressz volt, tehát egy percig sem hibáztatom semmiért, ez az én bénázásom volt... :D Na de hogy igazán szép legyen, rögtön kettőt is csináltattam belőle, gondolván Wish-re. És a pont az i-re az lett, hogy mdf lap helyett bútorlapból csinálta, amin kicsit durcogtam magamban, mert attól tartottam, hogy majd túlságosan csúszni fog. Történt mindez csütörtökön, így hát persze esélyem sem volt, hogy másikat szabassak le... Ez van...! Pénteken Endrével megint jól összebalhéztunk, mert egy előzetes vitánk után nem akarta összeszerelni a ládát. Na nem mintha kifogott volna rajtam néhány bútorlap összecsavarozása, ennél bonyolultabb dolgokat is csináltam már, viszont meglehetősen stresszessé váltam, mert kíváncsiságból megmértem Nell hőjét, hogy legrosszabb esetben majd bekerül a házba szombaton, viszont az 58. napján este fél 10-kor már csak 37.3 volt a hője! Na mondom, itt 24 órán belül szülés lesz, úgyhogy bármi áron be kell költöztetni a kutyát, ha segít a férjem, ha nem... végül persze, hogy segített... a Wish-nek készített láda oldalfalit elfektettem és egymás mellé tettem a földre és ez így szerencsére pontosan akkora lett, mint amekkorának eredetileg lennie kellett volna az aljának. Szépen összeraktuk az oldalfalakat, a régi ládának Endre megtalálta az egyik rövid falát, a másik hosszúból meg levágott annyit, hogy ne kelljen sehol túllógnia, így csak meglett az a nyomorult láda és Nell beköltözhetett a házba...
A család szépen elvonult aludni, éjfél körülre Nell hője pedig már csak 36.8 volt. Leköltöztem hozzá, bevittem a szobába a matracot, pokrócot, mindent előkészítettem és együtt vajúdtunk. :-) Nem voltak túl intenzívek a fájásai, de azért a ládába szerelt biztonsági lécet megrágcsálta itt-ott, ahogy annó Wish is, valamint a láda aljába rakott lepedőt széttépte apró darabokra, úgyhogy azért attól, mert nem őrjöngött annyira, mint Wish annak idején, csak fájt az neki. :-) Ez így szépen haladt, hol jobban, hol kevésbé, valamennyicskét aludtam is hajnalban, de kiskutyák sehol.
Nell-t már a szülés várható időpontja előtt egy héttel be akartam költöztetni a házba, de mint kiderült, a férjem a régi elletőládám lapjait jól kirakta annó a szabad ég alá, így az alja, ami mdf lap volt, felázott (később kiderült, hogy valami munkához fel is használta, így el is tűnt itthonról), az oldalfalak meg szanaszét, meg se találtam mindet, sőt az utolsó pillanatban azt is elárulta, hogy a garázsban polcot készített belőle, így hiába is keresem. Persze, hogy majdnem felrobbantam, jól össze is balhéztunk ezen. A legszebb az volt benne, hogy fogalmam sem volt, mi volt a láda szélessége, így aztán még jobban frusztrált a dolog. Végül egy ismerősünkkel szabattam anyagot hozzá, de annyira ügyes voltam, hogy totális hülyeséget adtam meg a láda szélességére, valahogy nem is tudom, miféle elmezavarom lehetett. Aztán meg ő sem gondolta végig, hogy ez így túlságosan kicsi lesz erre a célra és megcsinálta, amilyenre mondtam. Váljék becsületére, hogy a lehetőségeihez képest nagyon lelkiismeretes és expressz volt, tehát egy percig sem hibáztatom semmiért, ez az én bénázásom volt... :D Na de hogy igazán szép legyen, rögtön kettőt is csináltattam belőle, gondolván Wish-re. És a pont az i-re az lett, hogy mdf lap helyett bútorlapból csinálta, amin kicsit durcogtam magamban, mert attól tartottam, hogy majd túlságosan csúszni fog. Történt mindez csütörtökön, így hát persze esélyem sem volt, hogy másikat szabassak le... Ez van...! Pénteken Endrével megint jól összebalhéztunk, mert egy előzetes vitánk után nem akarta összeszerelni a ládát. Na nem mintha kifogott volna rajtam néhány bútorlap összecsavarozása, ennél bonyolultabb dolgokat is csináltam már, viszont meglehetősen stresszessé váltam, mert kíváncsiságból megmértem Nell hőjét, hogy legrosszabb esetben majd bekerül a házba szombaton, viszont az 58. napján este fél 10-kor már csak 37.3 volt a hője! Na mondom, itt 24 órán belül szülés lesz, úgyhogy bármi áron be kell költöztetni a kutyát, ha segít a férjem, ha nem... végül persze, hogy segített... a Wish-nek készített láda oldalfalit elfektettem és egymás mellé tettem a földre és ez így szerencsére pontosan akkora lett, mint amekkorának eredetileg lennie kellett volna az aljának. Szépen összeraktuk az oldalfalakat, a régi ládának Endre megtalálta az egyik rövid falát, a másik hosszúból meg levágott annyit, hogy ne kelljen sehol túllógnia, így csak meglett az a nyomorult láda és Nell beköltözhetett a házba...
A család szépen elvonult aludni, éjfél körülre Nell hője pedig már csak 36.8 volt. Leköltöztem hozzá, bevittem a szobába a matracot, pokrócot, mindent előkészítettem és együtt vajúdtunk. :-) Nem voltak túl intenzívek a fájásai, de azért a ládába szerelt biztonsági lécet megrágcsálta itt-ott, ahogy annó Wish is, valamint a láda aljába rakott lepedőt széttépte apró darabokra, úgyhogy azért attól, mert nem őrjöngött annyira, mint Wish annak idején, csak fájt az neki. :-) Ez így szépen haladt, hol jobban, hol kevésbé, valamennyicskét aludtam is hajnalban, de kiskutyák sehol.
Pár fotó az előkészületekről - Andriska nagyon várta már a kiskutyákat. :-) Miközben szereltük a ládát, eljátszotta, hogy ő kutya és megszülettek a kiskutyái, egy plüss kutyamama plüss kiskutyáit kiszedte a kutyamama hasából és bepakolta őket a ládába. :-) Megzabálom! :-) :-)
Nell pedig kissé megilletődötten költözött be a szülőszobába, itt még teljes pompában a gondosan berakott, megfeszített lepedő. :-) :-)
Ami hajnalra így nézett ki. :'D végül pedig annyira megszenvedte a vajúdást, hogy a kukában végezte. :D
Végül egyébként úgy döntöttem, hogy az előző két alom gyakorlatával ellentétben ezt a lepedőzést hagyom a francba. Össze-vissza csúszkál a ládában, a kutya összegyűri, lehetetlen tisztán tartani, annyit kell mosni, cserélni, hogy az ember nem győzi... Arról nem beszélve, hogy mindig az volt a félelmem, hogy alá kerül egy kiskutya és emiatt a szuka észrevétlenül agyon nyomja vagy beletekeredik és megfullad. Egy kalap sz@r. Kartonpapírom nem volt, aztán később mondta valaki, hogy sokan linóleummal szokták kibélelni a ládát, hát az sem volt, de rájöttem, nem is olyan rossz ez a bútorlap... Nem is csúszik annyira, mint gondoltam, az mdf lappal és az osb-vel ellentétben nem issza be a nedvességet, egyáltalán nem hideg és pár darab popsitörlővel első osztályúan tisztán tartható, sokkal jobb, mint a hülye lepedőket cserélgetni, ami se nem higiénikus, de legalább veszélyes is...
Eljött a reggel, felkelt a család, kiskutyák még sehol. Eszemmel tudtam, hogy ez így teljesen normális, de persze azért belül aggódtam, nehogy valami baj legyen a kutyával. Azért hogy az ember élete sose legyen egyszerű, Nell ezt az egész bulit természetesen véletlen sem tudta volna hétköznapra, az óvoda nyitva tartásához időzíteni :D a gyerekek meg annyira kíváncsiak voltak, hogy feszt benyitogattak hozzá és ment a rajcsűr a házban, kivinni nem mertem őket, mert mégis csak Nell közelében akartam maradni végig, úgyhogy kemény napunk volt... Kora délutánra meg is szűnt minden fájás, a hője pedig visszakúszott 37.5-re. Sejtettem, hogy csupán a gyerekek nyüzsgése zavarja, de kicsit ideges voltam magamban, mert a hüvelyéből folyamatosan jött némi sűrű, halvány barnás folyadék. Gondoltam, biztos a nyákdugó, de azért ott motoszkált bennem, hogy remélem nem magzatszurok, igaz magzatvíz folyást nem tapasztaltam. Na, minden esetre azt láttam, hogy összességében a kutya jó kedvű, a hője normális, a viselkedése élénk, úgyhogy várakoztam és tettem a dolgomat a házban, időnként ránézve.
Végül elég későn álmosodtak el a gyerekeim, de mindent összevetve ez annyira nem is volt baj - legalább másnap sokáig aludtak. :-) Éjfél körül lehetett már, mire sikerült őket ágyba dugni, elaludt az egész család. Én azért beállítottam az ébresztőt, hogy ha el is aludnék, felkeljek és lemenjek Nell-hez. Alig hogy csend lett és mindenki elaludt, már majdnem én is..., a kaparászására ébredtem fel. Azonnal felkeltem és lementem hozzá, vissza öltöztem pizsamáról kutyásba, a matracot is visszavittem a láda mellé a szobába, ásványvíz, kis villany, mérleg, tál, párna, takaró, papírvatta, minden bekészít, indulhat a banzáj. :D Nell nem is teketóriázott tovább, most már látványossá vált a dolog. Nyögdécselt, lefeküdt, felállt, kapart, na ekkor dobtam ki a lepedőt alóla, rágta a láda szélét, beindult a szülés! Első alma, így látszott rajta, hogy nem igazán érti, pontosan mi történik vele. Ahogy már tolófájásai lettek, láttam rajta, hogy azt hiszi, kakilnia kell, de nem akarja elengedni, nem akart a ládába kakilni. :-) Többször kivittem egyébként pórázon a dolgát elvégezni és este felé már hígult a széklete, ami szintén arra engedett következtetni, hogy itt bizony hamarosan kiskutyák lesznek. :-) Na végül aztán láttam, fekve nem akarja, úgyhogy a végén csak úgy döntött, hogy "kakil", fel is vette az erre jellemző pózt és nyomott. :-) Nem beszéltem hozzá, hogy ne vonjam el a figyelmét, ne zökkentsem ki, koncentráljon a munkájára, csak magamban drukkoltam neki és "antennán keresztül" biztattam, hogy ügyes lesz és menni fog neki. :-) Féltem kicsit attól, hogy nem lesznek-e túl nagy kölykök benne a kevésnek jósolt alomszám és a pocakjának a mérete miatt... Aztán ez az egész egy bő 10-15 perc alatt lezajlott és potty, koppant egy jó nagyot a kiskutya, megszületett az első! :-) Nem akartam elkapni, mert láttam Nellen, hogy zavarta volna, ha ott nyúlkálok alá, inkább szülje meg maga a legelsőt, én meg jobban teszem, ha a háttérben maradok. Aztán persze nem bírtam magammal, féltem, nehogy magzatvizet nyeljen a kiskutya, ő meg kicsit értetlen volt az első pár másodpercben, hogy mi ez az izé, nyalogatta, de nem tépte fel azonnal a burkot. El akartam venni tőle csak azért, hogy a burkot kitépjem, de nem engedte. :-) Még mielőtt megfogtam volna, felkapta a kiskutyát és nekem hátat fordítva betette a túlsó sarokba. :D Annyira cuki volt! :-) Aztán feltépte a burkot, megette és a faránál fogva felemelte a kiskutyát és elkezdte himbálni! Még akkor is kényszert éreztem magamban, hogy elvegyem tőle és kicsapassam én a magzatvizet, de esélyem sem volt, láttam a szemén, hogy jobb, ha békén hagyom... ez annyira NELL, imádom ezt a kutyát! Majd Ő, majd ő tudja, Ő jobban tudja!!! :D Fantasztikus pillanat volt, még pár másodpercig himbálta, majd finoman, de határozottan megszorította a kölyköt épp csak annyira, hogy felsírjon és ezzel azonnal kitisztult a légútja! Lenyűgöző látvány volt, hogy mennyire ösztönösen tudta, mit tegyen vele!
Tehát, 00:42-kor megszületett az első kiskutya, 280 grammal, szép kis kormos fejű szukácska. :-)
Tehát, 00:42-kor megszületett az első kiskutya, 280 grammal, szép kis kormos fejű szukácska. :-)
Nagyon nem is húzta az időt Nell, épp csak tisztára nyalogatta a kicsit, már jöttek is az újabb fájások és jó 10 perc múlva már meg is volt a következő kiskutya, szintén kakiló pózban :D de ezt elkaptam. :-) A burkot Nell azonnal föltépte, megette, kibontotta a kiskutyát, lenyalogatta, minden tökéletesen, simán ment, a kölyök azonnal nyüzsögni kezdett, hurrá! A lepényeket úgy ette meg Nell, hogy meg sem várta, hogy megszülessenek, hanem kihúzgálta magából és közben már falta is...
A második kiskutya is szuka lett, szép szabályos mintával, az egyik füle előtt egy kis fehér pöttyel, 0:53-kor, 289 grammal született.
A második kiskutya is szuka lett, szép szabályos mintával, az egyik füle előtt egy kis fehér pöttyel, 0:53-kor, 289 grammal született.
Annyira aranyos, így összebújik velük azóta is:
Közben a tejcsárda is beindult, Nell nagyon gondos anyuka, szépen saját maga a cicijére pakolászta a babáit. :-) Elolvadok! :-) És nagyon okosan, kis szunyókálással erőt gyűjtött a következő kiskutya világra hozatalához. :-)
Ezután közel másfél óra pihi következett, mielőtt újra beindultak volna az intenzív kontrakciók. Nell addig barátkozott a kicsikkel és aludt, meg én is pihentem egyet.
Kettő szuka, úgyhogy nagyon drukkoltam, hogy a harmadik kan legyen! Úgy látszik, nálam egyelőre nőuralom van a kennelben :D az előző két alomban is csak egyetlen élő kan lett, a kutyáim mind szukák, a két ivartalan kanunk Endre kutyái, ideje lenne már, hogy jöjjenek pasik is :D na meg ebből a párosításból, amennyiben illenek majd egymáshoz, később egy kant szeretnék visszatenni Rose-ra és esetleg abból megtartani egy kölyköt. Nagy vágyam a Nell vonalát a Rose apjával, Jack-kel összetenni (úgy látszik, nagyon bukok a Jack-ekre :D ), na abból valószínűleg maradna egy kiskutya saját részre utánpótlásnak... szóval drukk a kannak!
2:13-kor meg is született a harmadik, ez már fekve :D nagyon simán, 325 grammal, szép szabályos minta és KAN! :D Hurrá!
Kettő szuka, úgyhogy nagyon drukkoltam, hogy a harmadik kan legyen! Úgy látszik, nálam egyelőre nőuralom van a kennelben :D az előző két alomban is csak egyetlen élő kan lett, a kutyáim mind szukák, a két ivartalan kanunk Endre kutyái, ideje lenne már, hogy jöjjenek pasik is :D na meg ebből a párosításból, amennyiben illenek majd egymáshoz, később egy kant szeretnék visszatenni Rose-ra és esetleg abból megtartani egy kölyköt. Nagy vágyam a Nell vonalát a Rose apjával, Jack-kel összetenni (úgy látszik, nagyon bukok a Jack-ekre :D ), na abból valószínűleg maradna egy kiskutya saját részre utánpótlásnak... szóval drukk a kannak!
2:13-kor meg is született a harmadik, ez már fekve :D nagyon simán, 325 grammal, szép szabályos minta és KAN! :D Hurrá!
Miután Nell lenyalogatta, áttapogattam a hasát, érzek-e még benne, mert egyszerűen nem hittem el, hogy vége, pedig mantráztam magamnak, hogy ennyi volt, ennyi volt, a röntgen megmondta... De láttam a kutyán, hogy nem lazul el, még "dolgozik" és miután jól átnyomkodtam a hasát, éreztem is, hogy van még ott valami kemény, ami tuti, hogy kiskutya, mert béltartalomnak túl kemény és ahhoz túlságosan lent és hátul van, hogy az bélsár legyen... Miután erről meggyőződtem, békén is hagytam és nem is kellett sokat várni, 2:20-2:22 közt ki is pottyant a negyedik, 309 grammos nagyon fehér, különleges mintázatú KAN! :D :D
Miközben Nell a negyedikre várt, a már meglévő háromra rácsodálkozott :D eltűnődött rajta, hogy ő most már nem az a hebrencs Nell, felelősségteljes anyává vált. :D :D
Miközben Nell a negyedikre várt, a már meglévő háromra rácsodálkozott :D eltűnődött rajta, hogy ő most már nem az a hebrencs Nell, felelősségteljes anyává vált. :D :D
A negyedik kanocska farosan jött. Mivel Nell hátulról kezdte kibontani a burkot, itt azért belenyúltam, a fejénél feltéptem én is, hogy minél előbb levegőt kapjon.
Úgy, mint a többit, ezt a kiskutyát is töltőre rakja. :D
Valahogy éreztem, hogy ennek itt még mindig nincs vége, nem láttam azt az elégedett lelazulást rajta, úgyhogy még egyszer áttapogattam és még mindig éreztem, hogy van benne kiskutya! A vizsgálat után le is feküdt, összebújt a kicsinyeivel és szundikált megint egyet, ez is arra utaló jel volt, hogy még erőt gyűjt... Nagyjából egy fél óra telt el és megint kontrakciói lettek, 2:50 körül pedig meg is született még egy hatalmas, a legnagyobb kiskutya, egy 335 grammos fekete tarkójú szuka. :-)
Ő is farosan jött és Nell őt is hátulról kezdte el kicsomagolni, úgyhogy a fejénél ennek is feltéptem a burkot. Ez a bébi kicsit lassabban élénkült fel, de minden rendben volt vele is, erős, egészséges, életrevaló mindegyik. :-)
Ismét áttapogattam Nell-t, de most már nem éreztem semmit, csak egy kis béltartalomnak tűnő valamit, ami helyileg, méretileg és keménységre egyértelmű volt, hogy már nem kölyök lesz, rajta is láttam, hogy kezd lelazulni és egy másfajta elpihenést vesz fel, mint az eddigiek. A kiskutyák csaptak egy jó nagy dzsembörit világra jövetelük örömére, üdvözölték kint a nagyvilágban egymást, a mamájukat (és talán engem is :D ), némi ricsajozás után Nell szépen rácsatlakoztatta őket a rendszerre :-), aztán elcsendesedtek, anyuka pedig beszunyált elterülve. :-) :-) Én még vagy hajnal negyed 5-ig gyönörködtem, annyira szép látvány volt! :-) És persze bennem is felment a mindenféle boldogsághormonok szintje :D és ugyanúgy, ahogy a saját szüléseim után sem tudtam rögtön aludni, most is izgatottan gyönyörködtem a látványban. :-) :-)
Ismét áttapogattam Nell-t, de most már nem éreztem semmit, csak egy kis béltartalomnak tűnő valamit, ami helyileg, méretileg és keménységre egyértelmű volt, hogy már nem kölyök lesz, rajta is láttam, hogy kezd lelazulni és egy másfajta elpihenést vesz fel, mint az eddigiek. A kiskutyák csaptak egy jó nagy dzsembörit világra jövetelük örömére, üdvözölték kint a nagyvilágban egymást, a mamájukat (és talán engem is :D ), némi ricsajozás után Nell szépen rácsatlakoztatta őket a rendszerre :-), aztán elcsendesedtek, anyuka pedig beszunyált elterülve. :-) :-) Én még vagy hajnal negyed 5-ig gyönörködtem, annyira szép látvány volt! :-) És persze bennem is felment a mindenféle boldogsághormonok szintje :D és ugyanúgy, ahogy a saját szüléseim után sem tudtam rögtön aludni, most is izgatottan gyönyörködtem a látványban. :-) :-)
Két éjszaka végig virrasztása után aztán engem is elnyomott az álom, fél 10-ig aludtam vasárnap.
A gyerekeimnek volt nagy öröm, mikor meglátták a kiskutyákat! :-)
Minden baba és a mama is remekül vannak, a kiskutyák szépek, erősek, életrevalóak, egészségesek, Nell nagyon jó anyuka. :-)
A vasárnapot pihenéssel töltöttük.
Két naposan készítettem néhány egyéni fotót a kicsikről, épp csak annyira vittem el őket a ládától, hogy minél előbb meglegyen a képek. Egyébként kezdettől fogva simogatjuk őket, nagyon picit fel is vesszük, de csak módjával.
A két napos kiskutya képek (és a későbbiek is) az alom saját oldalán találhatók meg, amit folyamatosan frissítek.
Végezetül íme egy videó az újszülöttekről, akik még vegetatív életszakaszban vannak, esznek, kakilnak, alszanak és nagyon cukik. :-)
A gyerekeimnek volt nagy öröm, mikor meglátták a kiskutyákat! :-)
Minden baba és a mama is remekül vannak, a kiskutyák szépek, erősek, életrevalóak, egészségesek, Nell nagyon jó anyuka. :-)
A vasárnapot pihenéssel töltöttük.
Két naposan készítettem néhány egyéni fotót a kicsikről, épp csak annyira vittem el őket a ládától, hogy minél előbb meglegyen a képek. Egyébként kezdettől fogva simogatjuk őket, nagyon picit fel is vesszük, de csak módjával.
A két napos kiskutya képek (és a későbbiek is) az alom saját oldalán találhatók meg, amit folyamatosan frissítek.
Végezetül íme egy videó az újszülöttekről, akik még vegetatív életszakaszban vannak, esznek, kakilnak, alszanak és nagyon cukik. :-)