Annak örömére, hogy a hétvégénk a tervezettnél korábban megtörtént fedeztetés végett felszabadult, ellátogattunk Ágasegyházára a HSDS által rendezett Farm Trial-re. Igazán megérte a részvétel, ugyanis a kutyáim megint brillíroztak! :-)
Eredetileg erre a versenyre is mind a 4 kutyámmal menni szerettem volna, de Rose-t egyelőre még tréningben hagytam, Kriszti viszont Kate-el pályázott a kezdő osztályra illetve Judit-ot Piszkével rábeszéltem annak ellenére, hogy eddig mindösszesen 8 alkalommal jártak a Terelő Központban tréningezni, nagyon ügyesek. :-) Nell tüzelése aztán a terveknek úgy tűnt, keresztbe tesz, ezért a nevezéseinket töröltettük. Végül azonban a sors úgy akarta, hogy mégis vegyünk részt, ezért a lehetőséget megragadva kora reggel együtt beültünk az autóba és irány a Farm Trial!
Sikerült jól elkésni, a pályabejárást az egyesnek meg is kezdték nélkülünk. Persze nem vártuk, hogy délig ránk várjanak, remélem, nem is vették tiszteletlenségnek a szervezők a késedelmünket, de szerencsére semmi lényegesről nem maradtunk le és még a szokásos kérdéseimet is fel tudtam tenni, amiket pályabejárás alkalmával szoktam.
Jess még kicsit szórakozott volt a tüzelése végett, de már sokkal jobb formába került, mint az egy héttel ezelőtti Szlovák versenyen. Én annyira nem éreztem nagy durranásnak a futamot, de a pályáról való távozásunkkor elhangzó "tapsvihar" és a bíró (Kiss Gábor) sokat mondó kézfogása, valamint egy kósza pillantás a kezében lobogó bírálati lapra arra engedett következtetni, hogy jobb lehetett a futam annál, mint amilyennek én éreztem belülről. :-) A többiektől is láttunk szép futamokat, így aztán azt gondoltam, ha a dobogón rajta is leszek, a verseny biztosan szoros lesz, vagy legalábbis legjobb esetben másodikok leszünk majd. Nagyon meglepődtem az eredményhirdetéskor az első helyen, azon meg pláne, hogy 100/91 pontot kaptunk és a második helyzett 70 pontjához képest magasan nyertük az osztályt, melyben 5 kutya indult! :-) Jess egyébként tényleg sokat fejlődött, most férfi volt az assziszt személy és volt botja is, mégis csak minimálisan bizonytalankodott, szépen megoldotta a kifutást is és a felvételt is. A karámnál pedig aktív bothasználatra volt szükségem, ami szintén nem okozott neki problémát, úgyhogy ez a történet úgy néz ki, hogy pipa. :-)
Ezután a kezdő osztály következett. A lányok ügyesek voltak, tipikus kezdő hibákkal, ami normális és én nagyon büszke vagyok mind a kettejükre! A pályát mindketten teljesítették, a többibe meg majd rutinnal belejönnek. :-) Kriszti és Kate 12-ből 8. helyen végeztek, Judit és Piszke pedig a 6. helyen. :-)
Végül a kettes "osztály" futott, egyetlen indulóval, aki Nell volt. :D Ha egy 40-60 pontos eredménnyel sikerült volna a pályát teljesíteni, valószínűleg nem vertem volna nagy dobra az első helyet, de Nell tényleg csodálatosat futott, magam sem gondoltam volna, hogy élete második kettes osztályát lefutja 90 ponttal! Mindenkitől elismerést kaptunk, így büszkén viselem az 1/1. helyet. :-) Ezzel a futammal nagy valószínűséggel akkor is nyertünk volna, ha az osztályban versenyzik 6-8 kutya. Úgy látszik, az open szint már tényleg benne van. :-) A birkák már elég fáradtak voltak a végére és melegük is volt. A pálya teljesen sík, Alföld lévén, nekem kicsit szokatlan a dombok után, Nell-t szerencsére nem zavarta. Egyetlen dolog, amitől még kicsit tartok az openhez, az a birkák megkeresése nagy távolságon a futam megkezdése előtt - mindig van valami homework. :-) Bár ehhez a versenyrutin is kell majd neki, mert ez az a dolog, amit otthoni körülmények között behatárolt lehetőségekkel lehet tanítani... (Otthon egy idő után megtanulja a kutya, hogy hol van az az X db hely a területen, ahol keresnie kell a birkát.)
A futam egyébként először vis major-ba fulladt, mivel volt a nyájban egy birka, amelyik rátámadott a kutyákra. A kezdőben emiatt valaki ki is záródott, ha jól emlékszem. Nell sikeresen pont megkapta ezt a terelhetetlen birkát, a felvételnél rögtön össze is balhéztak, Nell majdnem megharapta, hogy megvédje magát, én alig láttam el odáig, hogyan segíthetnék 150 méter távolságból, de miután az a bekattant birka őt meg akarta kergetni, odafordultam a bíróhoz és új birkákat illetve új futamot kértem. Mit tesz az évek, meg a rutin illetve a szabályok ismerete - hiszen ez így nem lett volna fair play, nem egyenlőek a feltételek, ha a nyáj minősége nem azonos és a birka annyira nem együttműködő, hogy terelhetetlen. Haraptatással helyreigazítani meg nem versenyszituban szokás, főleg nem 150 méter távolságban a felvételnél, ahol még az assziszt kutyát is kontroll alatt kell tartania eközben az asszisztoló személynek... Szerencsére gond nélkül kaptunk új csapatot és újra kezdhettük, hiszen a szabályok ezt megengedték.
Videók a futamokról:
Eredetileg erre a versenyre is mind a 4 kutyámmal menni szerettem volna, de Rose-t egyelőre még tréningben hagytam, Kriszti viszont Kate-el pályázott a kezdő osztályra illetve Judit-ot Piszkével rábeszéltem annak ellenére, hogy eddig mindösszesen 8 alkalommal jártak a Terelő Központban tréningezni, nagyon ügyesek. :-) Nell tüzelése aztán a terveknek úgy tűnt, keresztbe tesz, ezért a nevezéseinket töröltettük. Végül azonban a sors úgy akarta, hogy mégis vegyünk részt, ezért a lehetőséget megragadva kora reggel együtt beültünk az autóba és irány a Farm Trial!
Sikerült jól elkésni, a pályabejárást az egyesnek meg is kezdték nélkülünk. Persze nem vártuk, hogy délig ránk várjanak, remélem, nem is vették tiszteletlenségnek a szervezők a késedelmünket, de szerencsére semmi lényegesről nem maradtunk le és még a szokásos kérdéseimet is fel tudtam tenni, amiket pályabejárás alkalmával szoktam.
Jess még kicsit szórakozott volt a tüzelése végett, de már sokkal jobb formába került, mint az egy héttel ezelőtti Szlovák versenyen. Én annyira nem éreztem nagy durranásnak a futamot, de a pályáról való távozásunkkor elhangzó "tapsvihar" és a bíró (Kiss Gábor) sokat mondó kézfogása, valamint egy kósza pillantás a kezében lobogó bírálati lapra arra engedett következtetni, hogy jobb lehetett a futam annál, mint amilyennek én éreztem belülről. :-) A többiektől is láttunk szép futamokat, így aztán azt gondoltam, ha a dobogón rajta is leszek, a verseny biztosan szoros lesz, vagy legalábbis legjobb esetben másodikok leszünk majd. Nagyon meglepődtem az eredményhirdetéskor az első helyen, azon meg pláne, hogy 100/91 pontot kaptunk és a második helyzett 70 pontjához képest magasan nyertük az osztályt, melyben 5 kutya indult! :-) Jess egyébként tényleg sokat fejlődött, most férfi volt az assziszt személy és volt botja is, mégis csak minimálisan bizonytalankodott, szépen megoldotta a kifutást is és a felvételt is. A karámnál pedig aktív bothasználatra volt szükségem, ami szintén nem okozott neki problémát, úgyhogy ez a történet úgy néz ki, hogy pipa. :-)
Ezután a kezdő osztály következett. A lányok ügyesek voltak, tipikus kezdő hibákkal, ami normális és én nagyon büszke vagyok mind a kettejükre! A pályát mindketten teljesítették, a többibe meg majd rutinnal belejönnek. :-) Kriszti és Kate 12-ből 8. helyen végeztek, Judit és Piszke pedig a 6. helyen. :-)
Végül a kettes "osztály" futott, egyetlen indulóval, aki Nell volt. :D Ha egy 40-60 pontos eredménnyel sikerült volna a pályát teljesíteni, valószínűleg nem vertem volna nagy dobra az első helyet, de Nell tényleg csodálatosat futott, magam sem gondoltam volna, hogy élete második kettes osztályát lefutja 90 ponttal! Mindenkitől elismerést kaptunk, így büszkén viselem az 1/1. helyet. :-) Ezzel a futammal nagy valószínűséggel akkor is nyertünk volna, ha az osztályban versenyzik 6-8 kutya. Úgy látszik, az open szint már tényleg benne van. :-) A birkák már elég fáradtak voltak a végére és melegük is volt. A pálya teljesen sík, Alföld lévén, nekem kicsit szokatlan a dombok után, Nell-t szerencsére nem zavarta. Egyetlen dolog, amitől még kicsit tartok az openhez, az a birkák megkeresése nagy távolságon a futam megkezdése előtt - mindig van valami homework. :-) Bár ehhez a versenyrutin is kell majd neki, mert ez az a dolog, amit otthoni körülmények között behatárolt lehetőségekkel lehet tanítani... (Otthon egy idő után megtanulja a kutya, hogy hol van az az X db hely a területen, ahol keresnie kell a birkát.)
A futam egyébként először vis major-ba fulladt, mivel volt a nyájban egy birka, amelyik rátámadott a kutyákra. A kezdőben emiatt valaki ki is záródott, ha jól emlékszem. Nell sikeresen pont megkapta ezt a terelhetetlen birkát, a felvételnél rögtön össze is balhéztak, Nell majdnem megharapta, hogy megvédje magát, én alig láttam el odáig, hogyan segíthetnék 150 méter távolságból, de miután az a bekattant birka őt meg akarta kergetni, odafordultam a bíróhoz és új birkákat illetve új futamot kértem. Mit tesz az évek, meg a rutin illetve a szabályok ismerete - hiszen ez így nem lett volna fair play, nem egyenlőek a feltételek, ha a nyáj minősége nem azonos és a birka annyira nem együttműködő, hogy terelhetetlen. Haraptatással helyreigazítani meg nem versenyszituban szokás, főleg nem 150 méter távolságban a felvételnél, ahol még az assziszt kutyát is kontroll alatt kell tartania eközben az asszisztoló személynek... Szerencsére gond nélkül kaptunk új csapatot és újra kezdhettük, hiszen a szabályok ezt megengedték.
Videók a futamokról:
A tavaszi versenyszezon ezzel le is zárult számunkra, sajnos nagyon rövid volt, cserébe annál sikeresebb! :-) Az elfoglalt időszaknak azonban nincs vége, néhány nap múlva indulunk Németországba, hogy Wish is szerelembe eshessen!
Július közepére-végére pedig remélhetőleg két alomnyi kiskutyát várunk, jobbnál jobb working párosításokból! :-)
Július közepére-végére pedig remélhetőleg két alomnyi kiskutyát várunk, jobbnál jobb working párosításokból! :-)