Szezonban szinte egyik verseny éri a másikat, úgyhogy egy viszonylag rövid pihi után újra cuccoltunk, ezúttal Szlovákiába Gímeskosztolányba, ami szintén nem ismeretlen terep számunkra. A versenyt a francia Nicolas Annaloro bírálta.
Eredetileg mind a 4 kutyámat neveztem, de végülis Rose-zal meggondoltam magam, nem lett kész. Helyette latolgattam, hogy elviszem Krisztinek Kate-t, aki Rose testvére, nálam is volt a kutya bő két hetet felkészülni, de végül vele is olyan érzésem volt, hogy nem teljesen stabil még az a hajtás ahhoz, hogy egyes szinten megmutassuk a kutyát, így maradt Wish open-be, Jess egyesbe, Nell-el pedig a múltkori sikeren felbuzdulva megpróbáltam a kettest. :-)
Sajnos elég sokan, ha jól emlékszem legalább 6 kutyával visszamondták a versenyt, cserébe viszont mivel így jelentősen lerövidült volna "időben-térben" a dolog, a szervezők spontán kitalálták, hogy akkor minden kutya két futamot fut, aminek a többség, jómagam is, nagyon örültünk. :-)
A birkák jól mozogtak, de határozottnak kellett velük lenni. Második nap végére azért már fáradtak voltak, főleg, hogy a verseny előtti két napon szeminárium is volt a helyszínen. Szintén bárányos anyákkal mentek a futamok, azonban az open osztálynak a szétválasztáshoz illetve egyeléshez piros szalaggal jelölve voltak. 4 birkával zajlottak a futamok, melyből egy jelölt anya, a szétválasztásnál a 3 jelöletlenből kellett kettőt kontroll alatt tartani, az egyelésnél pedig értelem szerűen az egy darab jelöltet, de erről majd később.
Különösen izgalmas volt számomra a versenyen való részvétel, mivel a 4 szukámból 3 tüzelt és hogy még szebb legyen, a második napra betüzelt a negyedik is (Wish). Érdekes volt látni, hogy a kanokat kevésbé zavarta, ellenben a kutyáim így tüzelésben meglehetősen szét voltak esve.
Az egyes osztályban 5 kutya futott. Az előző verseny utáni rövid időt ki is használtam a hibajavításra, tréningeztem Jess-t arra, hogy assziszt személy és kutya fogja a birkákat, illetve a bottal is megbarátkoztattam, sikerrel. :-) Jess az első futama alatt nagyon szerelmes volt, valahogy jobban érdekelte, hogy szimatoljon a pályán, hátha talál valahol valami jó kutyapasit magának... A második futamra szerencsére összeszedte magát (talán kissé csalódott, hogy hiába keresgél, nem fogja megdugni senki :D :D ), így aztán sikerült futni egy 100/81 pontost, ami nem volt rossz. :-) Végeredményben úgy látszik, a mezőny viszonylatában az első sem, mert nagy meglepetésemre az összesítés eredményeképpen megnyertük az egyes osztályt! :-)
Eredetileg mind a 4 kutyámat neveztem, de végülis Rose-zal meggondoltam magam, nem lett kész. Helyette latolgattam, hogy elviszem Krisztinek Kate-t, aki Rose testvére, nálam is volt a kutya bő két hetet felkészülni, de végül vele is olyan érzésem volt, hogy nem teljesen stabil még az a hajtás ahhoz, hogy egyes szinten megmutassuk a kutyát, így maradt Wish open-be, Jess egyesbe, Nell-el pedig a múltkori sikeren felbuzdulva megpróbáltam a kettest. :-)
Sajnos elég sokan, ha jól emlékszem legalább 6 kutyával visszamondták a versenyt, cserébe viszont mivel így jelentősen lerövidült volna "időben-térben" a dolog, a szervezők spontán kitalálták, hogy akkor minden kutya két futamot fut, aminek a többség, jómagam is, nagyon örültünk. :-)
A birkák jól mozogtak, de határozottnak kellett velük lenni. Második nap végére azért már fáradtak voltak, főleg, hogy a verseny előtti két napon szeminárium is volt a helyszínen. Szintén bárányos anyákkal mentek a futamok, azonban az open osztálynak a szétválasztáshoz illetve egyeléshez piros szalaggal jelölve voltak. 4 birkával zajlottak a futamok, melyből egy jelölt anya, a szétválasztásnál a 3 jelöletlenből kellett kettőt kontroll alatt tartani, az egyelésnél pedig értelem szerűen az egy darab jelöltet, de erről majd később.
Különösen izgalmas volt számomra a versenyen való részvétel, mivel a 4 szukámból 3 tüzelt és hogy még szebb legyen, a második napra betüzelt a negyedik is (Wish). Érdekes volt látni, hogy a kanokat kevésbé zavarta, ellenben a kutyáim így tüzelésben meglehetősen szét voltak esve.
Az egyes osztályban 5 kutya futott. Az előző verseny utáni rövid időt ki is használtam a hibajavításra, tréningeztem Jess-t arra, hogy assziszt személy és kutya fogja a birkákat, illetve a bottal is megbarátkoztattam, sikerrel. :-) Jess az első futama alatt nagyon szerelmes volt, valahogy jobban érdekelte, hogy szimatoljon a pályán, hátha talál valahol valami jó kutyapasit magának... A második futamra szerencsére összeszedte magát (talán kissé csalódott, hogy hiába keresgél, nem fogja megdugni senki :D :D ), így aztán sikerült futni egy 100/81 pontost, ami nem volt rossz. :-) Végeredményben úgy látszik, a mezőny viszonylatában az első sem, mert nagy meglepetésemre az összesítés eredményeképpen megnyertük az egyes osztályt! :-)
Videó is készült ismét:
Mivel Nell otthoni körülmények között már készen van open-re, elérkezett az idő, hogy kipróbáljuk versenyhelyzetben a kettes szintet. Nagyon nincs is mit kommentálnom, beszéljen a videó. :-) A tempó azért megvolt :-) illetve a megállításon is lehet még dolgozni, de igazán büszke voltam rá. Éreztem, hogy nem volt rossz, persze a maximalizmusom miatt szebbet vártam volna, mondjuk egy kábé 90 pontost, de így első kettesnek a 73 és 74 nem olyan rossz. :-) (Érdekességképpen az első értékelhető egyes versenyén is 73 és 74 ponttal futott. :-) ) A mezőnyt tekintve a szombati nap minden várakozásomat felülmúlta, ugyanis Nell-el is megnyertük a versenyt, 7 kutyából! :-) Így a szombati napnak abszolút győztese voltam a kutyáimmal, az aznap megrendezett mindkét osztály első helyét elvittem! :-) Fantasztikus érzés volt! :-) (És persze még most is az! :D )
Vasárnap csak open osztály volt és mivel az időkeretbe belefért és délutánra az időjárás is egészen elviselhetővé vált, spontán eldöntetett, hogy ezen a napon is két futam lesz.
Hát, ez annyira nem volt az én napom. (Illetve ami az opent illeti, annyira nem is az én pályám.) Az itteni pálya sajátossága, hogy viszonylag sík, ami önmagában is nyeli a hangot, illetve a terület közepén található egy enyhe bukkanó. A távot egész nagyra ki tudják tenni az opennek és a behozás első kétharmada illetve a kereszthajtás egy része is pont bele esik a bukkanó alkotta süket sávba. Tavaly is szívtunk ezzel, idén is, mert a pálya hátsó részében nagyon nehezen hall a kutya. Ehhez délutánra még kaptunk egy jó kis szembe szelet is, csak hogy még izgalmasabb legyen. Az első futam alatti küzdelem után volt, aki nem is vállalta a másodikat és délben szépen összecuccolt és hazament, nem is egy. :-) Mi úgy voltunk vele, ha már itt vagyunk és van második esély, próbáljuk meg. Ja, a pálya további szépsége, annak ellenére, hogy ránézésre egészen könnyűnek látszott, hogy a startkarótól nem, viszont a bukkanó mögött a kutyák és a birkák számára látható volt az egyes számú leválogató karám, ahonnan a birkákat szedegették ki a soron következő futamokhoz... Elmondhatatlan kihívás elé állította a nyílt osztályban futó kutyákat, a pályán mozgó birkák eszméletlenül húztak a leválogató karám irányába, különösen, hogy bárányos anyáknak adott esetben a báránya a leválogatóban maradt, ez az egész pedig spékelődött a bukkanó miatti süketséggel és hogy ennyivel még mindig ne elégedjünk meg, a startkaróhoz közeledve a másik leválogatóra rántottak nagyon durván a birkák, hiába az a fák mögé volt rejtve... Hogy őszinte legyek, a tavalyi és a mostani után azt kell mondjam, open pályát annyira nem szeretek ezen a helyszínen futni, hiába pedig az ottani társaságot, szervezőket nagyon kedvelem és a birkák is jók. (Ettől függetlenül persze máskor is elmegyek ide, sőt, annyira tud idegesíteni, hogy a pályának azon a szakaszán mindig gyötrelem, amit csinálunk, hogy addig úgysem nyugszom, míg le nem győzöm önmagam és a terület adottságait ezen a helyszínen. :-) ) A tüdőmet kiordítottam, Wish ahogy tavaly is, se kép, se hang, csinálta magának, amihez kedve volt, az irányokat mintha életében nem hallotta volna, mint egy teljesen kezdő kutya... jól fel is bosszantottam magam rajta... Ennek ellenére teljesítettük a pályát, a hogyant azt mondjuk inkább hagyjuk... 110/34 pont... a szégyen maga. Ennél még kizáródni is jobb, vagy feladni. Na mindegy. Délutánra felszívtam magam. Közben észrevettem, hogy aznap Wish is betüzelt, úgyhogy ez azért magyarázatot adott a szórakozottságára, bár túlságosan nem vigasztalt, főleg az előző napi sikerek után. :-) A pálya vonalvezetését délután megfordították, hát mondjuk könnyebb nem lett :-) de legalább összekapartunk 110/59 pontot, ami szintén nem büszkeségem azok után, hogy tudunk mi openben 80 felett is futni, de hát most ez így sikerült. Next time, szoktuk egymásnak mondani a versenyzőkkel. :-) :-) Azért lehetett volna rosszabb is, 12 kutyából 6. helyezettek lettünk az összesítés alapján, úgyhogy a mezőny tekintetében mégsem volt ez annyira tragikus. :D
Wish-ről nem készült videó, amúgy sem a mutogatni való kategória lett volna. :-) Képeket viszont csináltak a szervezők és mi is egy párat telefonnal. :-)
Hát, ez annyira nem volt az én napom. (Illetve ami az opent illeti, annyira nem is az én pályám.) Az itteni pálya sajátossága, hogy viszonylag sík, ami önmagában is nyeli a hangot, illetve a terület közepén található egy enyhe bukkanó. A távot egész nagyra ki tudják tenni az opennek és a behozás első kétharmada illetve a kereszthajtás egy része is pont bele esik a bukkanó alkotta süket sávba. Tavaly is szívtunk ezzel, idén is, mert a pálya hátsó részében nagyon nehezen hall a kutya. Ehhez délutánra még kaptunk egy jó kis szembe szelet is, csak hogy még izgalmasabb legyen. Az első futam alatti küzdelem után volt, aki nem is vállalta a másodikat és délben szépen összecuccolt és hazament, nem is egy. :-) Mi úgy voltunk vele, ha már itt vagyunk és van második esély, próbáljuk meg. Ja, a pálya további szépsége, annak ellenére, hogy ránézésre egészen könnyűnek látszott, hogy a startkarótól nem, viszont a bukkanó mögött a kutyák és a birkák számára látható volt az egyes számú leválogató karám, ahonnan a birkákat szedegették ki a soron következő futamokhoz... Elmondhatatlan kihívás elé állította a nyílt osztályban futó kutyákat, a pályán mozgó birkák eszméletlenül húztak a leválogató karám irányába, különösen, hogy bárányos anyáknak adott esetben a báránya a leválogatóban maradt, ez az egész pedig spékelődött a bukkanó miatti süketséggel és hogy ennyivel még mindig ne elégedjünk meg, a startkaróhoz közeledve a másik leválogatóra rántottak nagyon durván a birkák, hiába az a fák mögé volt rejtve... Hogy őszinte legyek, a tavalyi és a mostani után azt kell mondjam, open pályát annyira nem szeretek ezen a helyszínen futni, hiába pedig az ottani társaságot, szervezőket nagyon kedvelem és a birkák is jók. (Ettől függetlenül persze máskor is elmegyek ide, sőt, annyira tud idegesíteni, hogy a pályának azon a szakaszán mindig gyötrelem, amit csinálunk, hogy addig úgysem nyugszom, míg le nem győzöm önmagam és a terület adottságait ezen a helyszínen. :-) ) A tüdőmet kiordítottam, Wish ahogy tavaly is, se kép, se hang, csinálta magának, amihez kedve volt, az irányokat mintha életében nem hallotta volna, mint egy teljesen kezdő kutya... jól fel is bosszantottam magam rajta... Ennek ellenére teljesítettük a pályát, a hogyant azt mondjuk inkább hagyjuk... 110/34 pont... a szégyen maga. Ennél még kizáródni is jobb, vagy feladni. Na mindegy. Délutánra felszívtam magam. Közben észrevettem, hogy aznap Wish is betüzelt, úgyhogy ez azért magyarázatot adott a szórakozottságára, bár túlságosan nem vigasztalt, főleg az előző napi sikerek után. :-) A pálya vonalvezetését délután megfordították, hát mondjuk könnyebb nem lett :-) de legalább összekapartunk 110/59 pontot, ami szintén nem büszkeségem azok után, hogy tudunk mi openben 80 felett is futni, de hát most ez így sikerült. Next time, szoktuk egymásnak mondani a versenyzőkkel. :-) :-) Azért lehetett volna rosszabb is, 12 kutyából 6. helyezettek lettünk az összesítés alapján, úgyhogy a mezőny tekintetében mégsem volt ez annyira tragikus. :D
Wish-ről nem készült videó, amúgy sem a mutogatni való kategória lett volna. :-) Képeket viszont csináltak a szervezők és mi is egy párat telefonnal. :-)