2018. november 17. Domoszló Farm Trial
Nagyon családias, vidám hangulatú versenyen vettünk részt Domoszlón.
3 kutyát neveztünk, Nell-t és Jess-t egyes osztályba és Kriszti barátnőm tulajdonában lévő, saját tenyésztésű kutyámat, Kate-t kezdő osztályba, akit első versenye alkalmából én vezettem fel.
A kezdő osztálynak élvezetes, sok és változatos akadállyal tarkított pályája volt, a birkák pedig a verseny kedvéért röpültek, még izgalmasabbá téve a verseny hangulatát. :D Katikánk a saját higgadságát rendesen meghazudtolta :-) :-) ez volt élete első idegen pályás kalandja, nem is könnyű körülmények között és rögtön élesben, versenyhelyzetben. :-) Amint kiszállt az autóból a lelkem és megérezte a birkaszagot, valami egészen más üzemmódra kapcsolt, mint amit egyébként mutatni szokott, na de hát kezdő, fiatal kutya, úgyhogy ezt így nulla rutinnal még elnézzük neki. :-) A pályabejárásról sikeresen elkéstünk és bár Petra minden segítséget megadott, hogy ennek ellenére átlássuk a pályát, két akadályt is benéztem, amivel szerencsére ugyan nem záródtunk ki, de elvesztettünk jó néhány pontot. De ez ilyen, kelj fel időben, érkezz meg időben... ugye hogy ugye... Van még hova fejlődnie Katalinnak, ami azt illeti, de annyira szörnyű sem lett, bár a handlig részét nem mondanám hozzám méltónak, sebaj... 80/55 pont, 3. helyezés. :-)
Nellcókától sokat vártam, tekintve, hogy itthon napi munkában milyen szintű munkát végez, hát édes kenyérnek a feje lágya még mindig nem nőtt be eléggé, aztán láttam rajta, hogy látja rajtam :D hogy jó a hangulatom, gondolta, akkor nyilván lehet játék módba kapcsolni, nem vette elég komolyan az előtte álló kihívást... :-) :-) Semmi nagy dolog... egy maximum pontos kifutás, megfelelő felvétel, de azok a fránya bíííírkák, azok úúúgy röpültek (természetesen nem a "fránya birkák" a hibásak, ez csak humor :-) ), Nell meg úgy gondolta, hogy majd ő jobban tudja és minek akarom én megállítani őt... ráfaragott, jobban járt volna, ha rám hallgat és bevágja a féket magán, de felülbírált, szakadt is a cérna, úgyhogy egy szép kis fogás lett a vége, amivel ki is záratta magát... Hát, ez egy ilyen sport... :-)
Jess-nek is első versenye volt. Kíváncsi voltam, fogja-e hozni, amit otthon már tud, ami egyébként pont az egyes szintnek megfelelő. Reméltem, hogy az adrenalin alatti nyomás hatására is stabilan fog dolgozni, nagy örömömre ez így is lett. :-) Kifejezetten kellemes élmény volt futni vele és érzem, hogy be fog jönni a megérzésem, hogy Ő egy nagyon jó versenykutyává fog kiforrni idővel. <3 78 pontot kapott, amivel nagyon elégedett vagyok. A második helyezett Iritől 1 azaz egy pont választott el minket és Misena első helyezésű 83 pontjától sem sokkal maradtunk el, tehát a verseny nagyon izgalmas és szoros lett. :-) :-) Jess miatt nagyon boldog vagyok, tudtam én mindig is, hogy ha egyszer megérik, anyja megbízhatóságát tovább fogja vinni. :-)
És... Kár azért a fogásért, Nellcóka... mondjuk ő meg a végletek kutyája, vagy nagyon top, vagy agyon tudnám csapni. :D :D :D De a kizárásával együtt az egész verseny úgy volt tökéletes, ahogy volt, nekem ezek sosem negatív vagy vegyes érzések/élmények, a versenyzésnek ez is része és ezzel együtt élvezem minden percét. 🙂 A fogásának megvan az oka és az ilyen történések rámutatnak arra, hogy min kell még dolgozni... 🙂 Viszont így, hogy az év utolsó versenyén sikeresen kizáródott, hiába tud már most bőven többet, mint az egyes szint és bármennyit is fejlődik majd a tél folyamán, tavasszal megint elindítom egyesben. Vele is bejött a jóslatom, miszerint amíg bele nem rázódik a versenyzésbe, lesz jó néhány kizárása... Szerencsétlen kutyát jól megátkoztam, mert eddig az összes kutyámmal mindig bejöttek a megérzéseim... Úgyhogy Rose, kösd fel a kutyagatyád, mert hozzád nagy reményeim vannak... :D
Végszóként köszönet ezért a nagyszerű versenyért a szervezőknek, Balássy Evelinnek és Ákosnak, Szarvas Petrának a jobbnál jobb pályákért és a bírálatért, valamint mindenkinek, aki eljött, segédkezett és hozzátett a nap hangulatához! Nagyon élveztük! :-)
Nagyon családias, vidám hangulatú versenyen vettünk részt Domoszlón.
3 kutyát neveztünk, Nell-t és Jess-t egyes osztályba és Kriszti barátnőm tulajdonában lévő, saját tenyésztésű kutyámat, Kate-t kezdő osztályba, akit első versenye alkalmából én vezettem fel.
A kezdő osztálynak élvezetes, sok és változatos akadállyal tarkított pályája volt, a birkák pedig a verseny kedvéért röpültek, még izgalmasabbá téve a verseny hangulatát. :D Katikánk a saját higgadságát rendesen meghazudtolta :-) :-) ez volt élete első idegen pályás kalandja, nem is könnyű körülmények között és rögtön élesben, versenyhelyzetben. :-) Amint kiszállt az autóból a lelkem és megérezte a birkaszagot, valami egészen más üzemmódra kapcsolt, mint amit egyébként mutatni szokott, na de hát kezdő, fiatal kutya, úgyhogy ezt így nulla rutinnal még elnézzük neki. :-) A pályabejárásról sikeresen elkéstünk és bár Petra minden segítséget megadott, hogy ennek ellenére átlássuk a pályát, két akadályt is benéztem, amivel szerencsére ugyan nem záródtunk ki, de elvesztettünk jó néhány pontot. De ez ilyen, kelj fel időben, érkezz meg időben... ugye hogy ugye... Van még hova fejlődnie Katalinnak, ami azt illeti, de annyira szörnyű sem lett, bár a handlig részét nem mondanám hozzám méltónak, sebaj... 80/55 pont, 3. helyezés. :-)
Nellcókától sokat vártam, tekintve, hogy itthon napi munkában milyen szintű munkát végez, hát édes kenyérnek a feje lágya még mindig nem nőtt be eléggé, aztán láttam rajta, hogy látja rajtam :D hogy jó a hangulatom, gondolta, akkor nyilván lehet játék módba kapcsolni, nem vette elég komolyan az előtte álló kihívást... :-) :-) Semmi nagy dolog... egy maximum pontos kifutás, megfelelő felvétel, de azok a fránya bíííírkák, azok úúúgy röpültek (természetesen nem a "fránya birkák" a hibásak, ez csak humor :-) ), Nell meg úgy gondolta, hogy majd ő jobban tudja és minek akarom én megállítani őt... ráfaragott, jobban járt volna, ha rám hallgat és bevágja a féket magán, de felülbírált, szakadt is a cérna, úgyhogy egy szép kis fogás lett a vége, amivel ki is záratta magát... Hát, ez egy ilyen sport... :-)
Jess-nek is első versenye volt. Kíváncsi voltam, fogja-e hozni, amit otthon már tud, ami egyébként pont az egyes szintnek megfelelő. Reméltem, hogy az adrenalin alatti nyomás hatására is stabilan fog dolgozni, nagy örömömre ez így is lett. :-) Kifejezetten kellemes élmény volt futni vele és érzem, hogy be fog jönni a megérzésem, hogy Ő egy nagyon jó versenykutyává fog kiforrni idővel. <3 78 pontot kapott, amivel nagyon elégedett vagyok. A második helyezett Iritől 1 azaz egy pont választott el minket és Misena első helyezésű 83 pontjától sem sokkal maradtunk el, tehát a verseny nagyon izgalmas és szoros lett. :-) :-) Jess miatt nagyon boldog vagyok, tudtam én mindig is, hogy ha egyszer megérik, anyja megbízhatóságát tovább fogja vinni. :-)
És... Kár azért a fogásért, Nellcóka... mondjuk ő meg a végletek kutyája, vagy nagyon top, vagy agyon tudnám csapni. :D :D :D De a kizárásával együtt az egész verseny úgy volt tökéletes, ahogy volt, nekem ezek sosem negatív vagy vegyes érzések/élmények, a versenyzésnek ez is része és ezzel együtt élvezem minden percét. 🙂 A fogásának megvan az oka és az ilyen történések rámutatnak arra, hogy min kell még dolgozni... 🙂 Viszont így, hogy az év utolsó versenyén sikeresen kizáródott, hiába tud már most bőven többet, mint az egyes szint és bármennyit is fejlődik majd a tél folyamán, tavasszal megint elindítom egyesben. Vele is bejött a jóslatom, miszerint amíg bele nem rázódik a versenyzésbe, lesz jó néhány kizárása... Szerencsétlen kutyát jól megátkoztam, mert eddig az összes kutyámmal mindig bejöttek a megérzéseim... Úgyhogy Rose, kösd fel a kutyagatyád, mert hozzád nagy reményeim vannak... :D
Végszóként köszönet ezért a nagyszerű versenyért a szervezőknek, Balássy Evelinnek és Ákosnak, Szarvas Petrának a jobbnál jobb pályákért és a bírálatért, valamint mindenkinek, aki eljött, segédkezett és hozzátett a nap hangulatához! Nagyon élveztük! :-)