2018. szeptember 29. Bánk Trial
Eljött az ősz... Sajnos Wish sérülése és hosszas rehabilitációja miatt hatalmas szívfájdalmamra ebből a szezonból teljesen kiesett...
A nyár nagyon gyorsan (és forrón) eltelt, igyekeztem tréningezni, amennyit csak tudtam. Jess-el és Rose-al nem készültem el, így velük még mindig nem álltam strart karóhoz - a tavaszi, Nell-el való indulásaim konzekvenciájaként úgy döntöttem, nem kell kapkodni és a türelem hosszú távon kifizetődőbb lesz.
A külföldi versenyekről ebben a szezonban szintúgy fájó szívvel, de lemondtam. Egyrészt Wish műtét sorozatára ráment ingem-gatyám, amit arra tartogattam, hogy ősszel versenyzésre költsem, másrészt úgy voltam vele, hogy egyes osztályban egy darab kutyáért nem éri meg ilyen költségekbe vernem magam, ami a külföldi versenyekkel jár, főleg, hogy útitársam sincs, akivel könnyíthetnénk magunkon... Megint más, amikor az embernek van több kutyája és többször kerül ezáltal a pályára egy versenyen és megint más az open, ami önmagában akkora élmény, hogy egyetlen kutyával is megéri rá kimenni... Hát ez van, valamiért a Jóisten most úgy gondolta, hogy otthon a helyem és inkább trénignezzek...
Viszont ha már hazai terepen szerveztünk mi egy versenyt, a többi nevező és a bíró egyöntetű jóváhagyásával Nellcókával megpróbáltuk az egyes osztályt, lássuk meg, mennyit sikerült fejlődni tavasz óta. (Csak úgy mellékesen jegyzem meg, hogy külföldi barátaink teljesen értetlenül álltak a kérdésem előtt, miszerint miért csinálok lelkiismereti kérdést abból, hogy hazai pályán, saját birkákkal pályára akarok lépni...)
Szóval. A bíró Michael Hynes volt Írországból, aki nagyon klassz, izgalmas pályát épített. Mivel pár handler sajnos visszalépett az indulástól, ami igen nagy veszteséget jelentett, lévén, hogy a legtöbb felvezető átlagosan 3 kutyával nevezett, így azzal tudtuk megmenteni a verseny költségvetését, hogy 2 napos helyett 1 naposra alakítottuk át és a nevezett kutyák a 2 futamot egy napon, délelőtt és délután teljesítették. Ebből kifolyólag, hogy időt és munkát spóroljunk meg, a különböző osztályoknál a kapuk távolságán nem változtattunk, csak a kifutás-behozás hosszán és a kölcsönbe szerzett rackákat sem állítottuk be a versenybe végül, csak a saját ciktáinkat használtuk. Így aztán, bár a birkákkal egyszerűbb dolga volt a versenyzőknek, a pályán a kapuk távolsága azonban minden osztálynak a nyílt osztályos távolságokban maradt, ami igencsak izgalmassá tette a futamokat az egyes és kettes osztályoknak. :-)
Öröm az ürömben, hogy Nell a Wish lerobbanása (augusztus) óta eltelt időszakben elért látványos és gyors fejlődését egészen szépen hozta. Igaz, a kifutás távolsága nagyobb volt, mint ami akkor abban a pillanatban stabilan benne volt a kutyában és ez a szűk kifutásain meg is látszott, azonban a többi feladat nem sikerült annyira rosszul, bár én a pályán állva sokkal rosszabbnak éreztem, mint ahogy kiviteleztük. :-) Az első futamban a hajtás alatt biztos ami biztos, kísértem a kutyát, ha már erre lehetőség volt pontvesztés terhe nélkül. A délelőtt során 73 pontot sikerült szereznünk, ami a tavaszi szezon és az egyes szintnél jóval nagyobb távok tükrében nem is olyan rossz. :-) Délután az előbbieken felbátorodva megpróbáltam a hajtást úgy, hogy a startkarónál maradtam és nem kísértem a kutyát, és meglepetésemre a nagyobb önállóság megadásának okán még szebben is hajtott, mint a délelőtti futamban, ahol mögötte sétálva kísértem... (hát igen, ez NELL :-) :-) ). Délután 74 pontot szereztünk, ami az összesítésben 5 kutyából a második helyett jelentette, illetve a délutáni futamokban mi álltunk az első helyen. :-)
Közben Nell az eddigi helyben toporgásból szinte ágyú módjára kilőtte magát, Wish feladatait néhány hónap leforgása alatt szinte 100 %-ban átvette a tanyán. Ebben az évben még egy vagy két farm trial-ön elindulunk egyesben, de csak a türelem kedvéért... Tavasztól már nem kérdés a kettes, mi több, biztos vagyok benne, hogy már tavaszra benne lesz az open szint, az elmúlt hónapokban mutatott elképesztő fejlődésének viszonylatában... azonban úgy döntöttem, leginkább a kutya miatt a szamárlétrát végig járjuk és a tavaszi szezonban még kettes, jövő ősszel azonban már egészen biztosan hármas (open) szinten indulok Vele. Imádom ezt a kutyát! Nem egyszerű eset, nem könnyű handlingelni, nem mondanám a legkezelhetőbb kutyának... de a képességei, az idegrendszere, a stabilitása... egyszerűen fantasztikus! Nem biztos, hogy az a típus lesz, aki mindig minden helyzetben megbízhatóan a topon fog teljesíteni a versenypályán, annyi viszont igen, hogy egy ilyen kutyához fel kellett nőni és nagyon sokat tanultam és tanulok tőle a working border colliek-ról és a kiképzésükről is... Köszönöm, Nellcikém!
Eljött az ősz... Sajnos Wish sérülése és hosszas rehabilitációja miatt hatalmas szívfájdalmamra ebből a szezonból teljesen kiesett...
A nyár nagyon gyorsan (és forrón) eltelt, igyekeztem tréningezni, amennyit csak tudtam. Jess-el és Rose-al nem készültem el, így velük még mindig nem álltam strart karóhoz - a tavaszi, Nell-el való indulásaim konzekvenciájaként úgy döntöttem, nem kell kapkodni és a türelem hosszú távon kifizetődőbb lesz.
A külföldi versenyekről ebben a szezonban szintúgy fájó szívvel, de lemondtam. Egyrészt Wish műtét sorozatára ráment ingem-gatyám, amit arra tartogattam, hogy ősszel versenyzésre költsem, másrészt úgy voltam vele, hogy egyes osztályban egy darab kutyáért nem éri meg ilyen költségekbe vernem magam, ami a külföldi versenyekkel jár, főleg, hogy útitársam sincs, akivel könnyíthetnénk magunkon... Megint más, amikor az embernek van több kutyája és többször kerül ezáltal a pályára egy versenyen és megint más az open, ami önmagában akkora élmény, hogy egyetlen kutyával is megéri rá kimenni... Hát ez van, valamiért a Jóisten most úgy gondolta, hogy otthon a helyem és inkább trénignezzek...
Viszont ha már hazai terepen szerveztünk mi egy versenyt, a többi nevező és a bíró egyöntetű jóváhagyásával Nellcókával megpróbáltuk az egyes osztályt, lássuk meg, mennyit sikerült fejlődni tavasz óta. (Csak úgy mellékesen jegyzem meg, hogy külföldi barátaink teljesen értetlenül álltak a kérdésem előtt, miszerint miért csinálok lelkiismereti kérdést abból, hogy hazai pályán, saját birkákkal pályára akarok lépni...)
Szóval. A bíró Michael Hynes volt Írországból, aki nagyon klassz, izgalmas pályát épített. Mivel pár handler sajnos visszalépett az indulástól, ami igen nagy veszteséget jelentett, lévén, hogy a legtöbb felvezető átlagosan 3 kutyával nevezett, így azzal tudtuk megmenteni a verseny költségvetését, hogy 2 napos helyett 1 naposra alakítottuk át és a nevezett kutyák a 2 futamot egy napon, délelőtt és délután teljesítették. Ebből kifolyólag, hogy időt és munkát spóroljunk meg, a különböző osztályoknál a kapuk távolságán nem változtattunk, csak a kifutás-behozás hosszán és a kölcsönbe szerzett rackákat sem állítottuk be a versenybe végül, csak a saját ciktáinkat használtuk. Így aztán, bár a birkákkal egyszerűbb dolga volt a versenyzőknek, a pályán a kapuk távolsága azonban minden osztálynak a nyílt osztályos távolságokban maradt, ami igencsak izgalmassá tette a futamokat az egyes és kettes osztályoknak. :-)
Öröm az ürömben, hogy Nell a Wish lerobbanása (augusztus) óta eltelt időszakben elért látványos és gyors fejlődését egészen szépen hozta. Igaz, a kifutás távolsága nagyobb volt, mint ami akkor abban a pillanatban stabilan benne volt a kutyában és ez a szűk kifutásain meg is látszott, azonban a többi feladat nem sikerült annyira rosszul, bár én a pályán állva sokkal rosszabbnak éreztem, mint ahogy kiviteleztük. :-) Az első futamban a hajtás alatt biztos ami biztos, kísértem a kutyát, ha már erre lehetőség volt pontvesztés terhe nélkül. A délelőtt során 73 pontot sikerült szereznünk, ami a tavaszi szezon és az egyes szintnél jóval nagyobb távok tükrében nem is olyan rossz. :-) Délután az előbbieken felbátorodva megpróbáltam a hajtást úgy, hogy a startkarónál maradtam és nem kísértem a kutyát, és meglepetésemre a nagyobb önállóság megadásának okán még szebben is hajtott, mint a délelőtti futamban, ahol mögötte sétálva kísértem... (hát igen, ez NELL :-) :-) ). Délután 74 pontot szereztünk, ami az összesítésben 5 kutyából a második helyett jelentette, illetve a délutáni futamokban mi álltunk az első helyen. :-)
Közben Nell az eddigi helyben toporgásból szinte ágyú módjára kilőtte magát, Wish feladatait néhány hónap leforgása alatt szinte 100 %-ban átvette a tanyán. Ebben az évben még egy vagy két farm trial-ön elindulunk egyesben, de csak a türelem kedvéért... Tavasztól már nem kérdés a kettes, mi több, biztos vagyok benne, hogy már tavaszra benne lesz az open szint, az elmúlt hónapokban mutatott elképesztő fejlődésének viszonylatában... azonban úgy döntöttem, leginkább a kutya miatt a szamárlétrát végig járjuk és a tavaszi szezonban még kettes, jövő ősszel azonban már egészen biztosan hármas (open) szinten indulok Vele. Imádom ezt a kutyát! Nem egyszerű eset, nem könnyű handlingelni, nem mondanám a legkezelhetőbb kutyának... de a képességei, az idegrendszere, a stabilitása... egyszerűen fantasztikus! Nem biztos, hogy az a típus lesz, aki mindig minden helyzetben megbízhatóan a topon fog teljesíteni a versenypályán, annyi viszont igen, hogy egy ilyen kutyához fel kellett nőni és nagyon sokat tanultam és tanulok tőle a working border colliek-ról és a kiképzésükről is... Köszönöm, Nellcikém!