Akasszák a hóhért! 😂😂
Na hát akkor egy "tömör" utólagos kis beszámoló az előző versenyről, csak mert hamarosan jön a következő. :D
Úgy látszik, szeretek igazán nehéz versenyekre nevezni, mert ezúton is kutyákat és handlert próbáló pályát kellett futni, szép arányban mentek a dis és főleg a time futamok :D :D így aztán az ember valahogy sokkal könnyebben viseli, ha nem sikerül olyan szépet futnia és sokkal jobban el tudja ismerni azokét, akiknek pedig sikerül - ez egy nagyon kellemes tapasztalás a külföldi versenyzések során és érdemes lenne nekünk magyaroknak átvennünk ezt a szemléletet. Nem a szabályzatokat módosítani a szintet lejjebb véve a sikerélmény kedvéért, hanem felfejlődni a szabályzatokhoz... nem a birkát, a területet, a szervezőt, a bírót szapulni, ha nem sikerül, hanem könnyeden venni az egészet, hogy ez csak egy játék, ahol nem megmutatni kell, hanem élvezni. Ahol a szint olyan, hogy tényleg meg kell dolgozni a sikerért, ahol ezt tudja mindenki és ahol emiatt a gratulációk tényleg őszinték, a kudarcokat pedig nem személyes bukásként élik meg az emberek... nekem ez nagyon tetszik! Ezt a hozzáállást pedig az teszi lehetővé, hogy a szint tényleg nehéz! Nincs könnyítés, mindenki tudja, hogy dikert nehézre van csinálva, mert csak ez ösztönöz az előre irányába. :-)
Szóval. Első napon a szétválasztásig egészen szépen mentünk. Bár nem első nekifutásra, de megoldottuk ezt a feladatot is, azonban egy olyan döntéshelyzetbe kerültem a szétválasztás közben, ahol nem sikerült a helyes megoldást választanom, így sajnos a ketté választott birkák olyan távol kerültek egymástól, hogy patthelyzet alakult ki - az egyik csoport a pálya egyik végében akart egérutat találni, miközben velük küzdöttünk, a másik csoport lelécelt a pálya másik végébe. Már kb. 200 méter távolságba került a két csoport egymástól, miközben Wish-t egyik csapatról a másikra küldözgettem, elébe menve annak, hogy bármelyikük is meglépjen a pályáról illetve megkísérelve a lehetetlent, összeegyesíteni őket... végül azonban nem csak a kutya mentális energiája merült ki teljesen, hanem az idő is lejárt, így végülis feladtuk a versenyt, de a bíró úr nagyon rendes volt és lehetőséget adott nekünk, hogy úgy jöjjünk le a pályáról, hogy a kutyában ne maradjon rossz élmény.
A második napon kis híján vis major lett a futamunk, ugyanis a behozás végeztével az alig 40 méter távolságban lévő leválógatóban lévő kb. 30 birka kiszabadult a leválogatóból és berohantak a pályára, egyenesen a mi futamunkban lévő birkák felé!!! :O Wish zseniálisat bravúrozott ebben a helyzetben, a két csoport birka között már kb. csak 10 méter távolság maradt, ő felismerte a helyzetet és nem az összes birkát kerítette körbe, hanem bevágódott abba az alig 10 méternyi kis résbe, ahogy a két csoport birka próbált összeegyesülni és a mi 4 birkánkat megtartva, a többi 30-at maga mögött hagyva úgy visszahozta nekem azt a 4-et, hogy gyakorlatilag zavartalanul tudtuk folytatni a futamot!!! Csodás pillanat volt!!! Ekkor valaki felpattant a pálya széléről feleszmélve és visszatette a leválogatóba az előzőleg lefutott és kiszabadult 30 birkát... :D A hajtást, kereszthajtást mindezek után egészen jól megcsináltuk, majd a második kapun áthajtás után számomra érthetetlen okokból (hogy a handling vagy az előző malőr váltotta ki a birkákból, nem tudom) egy birka kivált a csoportból, megindult a leválogató irányába, a maradék birkák pedig a pálya másik végébe, az istállójuk felé - és előállt UGYANAZ a patt helyzet, amin előző nap elvéreztünk, egy birka a pálya egyik végében, a többi a pálya másik végében, egymástól 200 méterre és ezeket most össze kéne egyesíteni oly módon, hogy amíg az egyiket közelebb hozom a másikhoz, addig a másik ne lépjen le a pályáról, hiszen az kizárást jelentene!!! Amikor a helyzetet felismertem, kétségbe esésemben hangosan magyarul elkurjantottam magam, hogy "ezt nem hiszem el"!!! :D :D :D Végülis aztán Wish valami zseniális módon megoldotta, a start karónál álltam csak és look back-ekkel küldözgettem oda-vissza egyik csoporttól a másikig, mindig picit közelebb hozva az egyiket, hogy előbb-utóbb egyesüljenek, de közben egyik se eresszen kereket... a kutyától valami fantasztikus teljesítmény volt ez, minden állóképésségére és mentális terhelhetőségére szükség volt a patthelyzet megoldására...! Ezúton sikerült, azonban hiába volt a helyzet megoldása bravúros, mivel az összes manőverezés, ami a birkák újraegyesítését szolgálta, köszönőviszonyban sem állt az eredeti feladattal - hiszen az az lett volna, hogy az egész csoportot egyben, egy meghatározott irányon A-ból B-be elvigyük... :D - így nem hogy pontokkal nem tudta méltatni ezt a mutatványt a bíró, de sajnos ez egyúttal annyi pontlevonást is jelentett, amivel még azt is mindet elvesztettük, amit amúgy a hajtásért eddig a pillanatig megszereztünk... :D :D :D Hát, ezt úgy hívják, hogy PECH! :D :D :D Még azért neki tudtunk kezdeni a szétválasztásnak is, bár nyilván való volt, hogy ez a küzdelem annyi időnket elvitt, hogy esélyünk sem lesz a futam befejezésére, hát ez így is lett. :-)
Nellel sajnos csak egy napot sikerült futnunk, mert betelt a startlista. A kutya nem többet, nem kevesebbet mutatott, mint amennyi képzés benne van, ilyen szempontból elégedett vagyok vele. Tudtam, hogy még nincs kész, ezek után nem voltak illúzióim sem, viszont úgy voltam a nevezéssel, hogy lássuk élesben, hányadán állunk a tréninggel, mennyire stabil, amit eddig beleraktam. A kifutás borzasztóan szűk lett, ami nyilván az egész futamot úgy ahogy van, meg is pecsételte és miután a birkák, a kutya és én is meglehetősen izgatottakká váltunk ennek következtében :-) sikerült életem legpocsékabb felvezetését produkálnom, mely nélkülözött mindennemű szalonképességet és logikátlan döntések sorozatát jelentette egyben. :-) :-) A végén itt is volt egy kivált birka, aki csak lemaradt a többiről. Erről a jelenetről tettem fel pár napja egy két perces kis videót. Senki ne kérdezze, miért távolodtam el annyira a többiekkel attól az egyetlen birkától és a kutyától :D :D :D mondom, logikátlan döntések halmaza jellemezte a felvezetésemet :D :D :D de ahogy Nell ebben a helyzetben helyt állt fiatal kora és rutintalansága ellenére, az számomra minden győzelemnél többet ért!!! A karámnál még volt két húzós pillanata Nellnek, a birkák majdnem egérutat nyertek és ő már tátotta a száját, mikor eléjük vágódott a megtartásuk céljából, hogy foggal teremtsen rendet :D :D de szerencsére ennek mindkét esetben egyetlen figyelmeztetéssel elejét tudtam venni, így nem záródtunk ki, a karámba hajtás során azonban végül elfogyott az időnk.
Nos, ezek után azt hiszem senkinek sem meglepő, hogy farm munkából ugyan jelesre vizsgáztak volna a kutyáim :D de ezek a malőrök pontszámilag sajnos nem sokat értek :-) :-) így a "helyezéseink" mondjuk úgy, a felejthető kategóriába sorolhatóak :D :D :D azonban a tökéletes futamokból sosem lehet annyit tanulni, mint amikor az ember hibázik! És ez így volt jó, ahogy volt, élveztem minden pillanatát és tanulságok szempontjából mindenképpen hasznosabb volt, mintha kupákkal tértünk volna haza. A patthelyzetek megoldását tekintve azonban azt mondhatom, a dicsőséget így is magunkénak tudhatjuk, a képességeikről a kutyáim akkor is bizonyságot nyújtottak, ha ezt pontszámokkal a szabályok értelmében nem tudta méltányolni a bíró.
Wish-el III. azaz open osztályban futottunk, az első napon 56 pontot sikerült szereznünk, de ezt a futam feladása miatt nem vették figyelembe az eredmények számításánál, a második napon a sok pontvesztés eredménye képpen 42 lett a vége, ami 21 kutyából a 14. helyet jelenti, a két nap összesített eredményei alapján pedig 21-ből 16. helyezettek lettünk. Nellcóka élete első versenyén I. osztányban az összesítettben eleve hátrányból indult, mivel csak az egyik napon futott. Az ő futama 49 pontos lett, ami az aznapi indulók között 14 kutyából a 12. helyet jelentette, az összesítettben pedig 15-ből 14. :-) :-) De hát ez is hozzátartozik és vállaljuk, nem csak a dobogós eredményeket osztjuk meg... :-) Jövő hét végén folytatás a következő versenyen, hajrá Wish, hajrá Nell! :) :)
Na hát akkor egy "tömör" utólagos kis beszámoló az előző versenyről, csak mert hamarosan jön a következő. :D
Úgy látszik, szeretek igazán nehéz versenyekre nevezni, mert ezúton is kutyákat és handlert próbáló pályát kellett futni, szép arányban mentek a dis és főleg a time futamok :D :D így aztán az ember valahogy sokkal könnyebben viseli, ha nem sikerül olyan szépet futnia és sokkal jobban el tudja ismerni azokét, akiknek pedig sikerül - ez egy nagyon kellemes tapasztalás a külföldi versenyzések során és érdemes lenne nekünk magyaroknak átvennünk ezt a szemléletet. Nem a szabályzatokat módosítani a szintet lejjebb véve a sikerélmény kedvéért, hanem felfejlődni a szabályzatokhoz... nem a birkát, a területet, a szervezőt, a bírót szapulni, ha nem sikerül, hanem könnyeden venni az egészet, hogy ez csak egy játék, ahol nem megmutatni kell, hanem élvezni. Ahol a szint olyan, hogy tényleg meg kell dolgozni a sikerért, ahol ezt tudja mindenki és ahol emiatt a gratulációk tényleg őszinték, a kudarcokat pedig nem személyes bukásként élik meg az emberek... nekem ez nagyon tetszik! Ezt a hozzáállást pedig az teszi lehetővé, hogy a szint tényleg nehéz! Nincs könnyítés, mindenki tudja, hogy dikert nehézre van csinálva, mert csak ez ösztönöz az előre irányába. :-)
Szóval. Első napon a szétválasztásig egészen szépen mentünk. Bár nem első nekifutásra, de megoldottuk ezt a feladatot is, azonban egy olyan döntéshelyzetbe kerültem a szétválasztás közben, ahol nem sikerült a helyes megoldást választanom, így sajnos a ketté választott birkák olyan távol kerültek egymástól, hogy patthelyzet alakult ki - az egyik csoport a pálya egyik végében akart egérutat találni, miközben velük küzdöttünk, a másik csoport lelécelt a pálya másik végébe. Már kb. 200 méter távolságba került a két csoport egymástól, miközben Wish-t egyik csapatról a másikra küldözgettem, elébe menve annak, hogy bármelyikük is meglépjen a pályáról illetve megkísérelve a lehetetlent, összeegyesíteni őket... végül azonban nem csak a kutya mentális energiája merült ki teljesen, hanem az idő is lejárt, így végülis feladtuk a versenyt, de a bíró úr nagyon rendes volt és lehetőséget adott nekünk, hogy úgy jöjjünk le a pályáról, hogy a kutyában ne maradjon rossz élmény.
A második napon kis híján vis major lett a futamunk, ugyanis a behozás végeztével az alig 40 méter távolságban lévő leválógatóban lévő kb. 30 birka kiszabadult a leválogatóból és berohantak a pályára, egyenesen a mi futamunkban lévő birkák felé!!! :O Wish zseniálisat bravúrozott ebben a helyzetben, a két csoport birka között már kb. csak 10 méter távolság maradt, ő felismerte a helyzetet és nem az összes birkát kerítette körbe, hanem bevágódott abba az alig 10 méternyi kis résbe, ahogy a két csoport birka próbált összeegyesülni és a mi 4 birkánkat megtartva, a többi 30-at maga mögött hagyva úgy visszahozta nekem azt a 4-et, hogy gyakorlatilag zavartalanul tudtuk folytatni a futamot!!! Csodás pillanat volt!!! Ekkor valaki felpattant a pálya széléről feleszmélve és visszatette a leválogatóba az előzőleg lefutott és kiszabadult 30 birkát... :D A hajtást, kereszthajtást mindezek után egészen jól megcsináltuk, majd a második kapun áthajtás után számomra érthetetlen okokból (hogy a handling vagy az előző malőr váltotta ki a birkákból, nem tudom) egy birka kivált a csoportból, megindult a leválogató irányába, a maradék birkák pedig a pálya másik végébe, az istállójuk felé - és előállt UGYANAZ a patt helyzet, amin előző nap elvéreztünk, egy birka a pálya egyik végében, a többi a pálya másik végében, egymástól 200 méterre és ezeket most össze kéne egyesíteni oly módon, hogy amíg az egyiket közelebb hozom a másikhoz, addig a másik ne lépjen le a pályáról, hiszen az kizárást jelentene!!! Amikor a helyzetet felismertem, kétségbe esésemben hangosan magyarul elkurjantottam magam, hogy "ezt nem hiszem el"!!! :D :D :D Végülis aztán Wish valami zseniális módon megoldotta, a start karónál álltam csak és look back-ekkel küldözgettem oda-vissza egyik csoporttól a másikig, mindig picit közelebb hozva az egyiket, hogy előbb-utóbb egyesüljenek, de közben egyik se eresszen kereket... a kutyától valami fantasztikus teljesítmény volt ez, minden állóképésségére és mentális terhelhetőségére szükség volt a patthelyzet megoldására...! Ezúton sikerült, azonban hiába volt a helyzet megoldása bravúros, mivel az összes manőverezés, ami a birkák újraegyesítését szolgálta, köszönőviszonyban sem állt az eredeti feladattal - hiszen az az lett volna, hogy az egész csoportot egyben, egy meghatározott irányon A-ból B-be elvigyük... :D - így nem hogy pontokkal nem tudta méltatni ezt a mutatványt a bíró, de sajnos ez egyúttal annyi pontlevonást is jelentett, amivel még azt is mindet elvesztettük, amit amúgy a hajtásért eddig a pillanatig megszereztünk... :D :D :D Hát, ezt úgy hívják, hogy PECH! :D :D :D Még azért neki tudtunk kezdeni a szétválasztásnak is, bár nyilván való volt, hogy ez a küzdelem annyi időnket elvitt, hogy esélyünk sem lesz a futam befejezésére, hát ez így is lett. :-)
Nellel sajnos csak egy napot sikerült futnunk, mert betelt a startlista. A kutya nem többet, nem kevesebbet mutatott, mint amennyi képzés benne van, ilyen szempontból elégedett vagyok vele. Tudtam, hogy még nincs kész, ezek után nem voltak illúzióim sem, viszont úgy voltam a nevezéssel, hogy lássuk élesben, hányadán állunk a tréninggel, mennyire stabil, amit eddig beleraktam. A kifutás borzasztóan szűk lett, ami nyilván az egész futamot úgy ahogy van, meg is pecsételte és miután a birkák, a kutya és én is meglehetősen izgatottakká váltunk ennek következtében :-) sikerült életem legpocsékabb felvezetését produkálnom, mely nélkülözött mindennemű szalonképességet és logikátlan döntések sorozatát jelentette egyben. :-) :-) A végén itt is volt egy kivált birka, aki csak lemaradt a többiről. Erről a jelenetről tettem fel pár napja egy két perces kis videót. Senki ne kérdezze, miért távolodtam el annyira a többiekkel attól az egyetlen birkától és a kutyától :D :D :D mondom, logikátlan döntések halmaza jellemezte a felvezetésemet :D :D :D de ahogy Nell ebben a helyzetben helyt állt fiatal kora és rutintalansága ellenére, az számomra minden győzelemnél többet ért!!! A karámnál még volt két húzós pillanata Nellnek, a birkák majdnem egérutat nyertek és ő már tátotta a száját, mikor eléjük vágódott a megtartásuk céljából, hogy foggal teremtsen rendet :D :D de szerencsére ennek mindkét esetben egyetlen figyelmeztetéssel elejét tudtam venni, így nem záródtunk ki, a karámba hajtás során azonban végül elfogyott az időnk.
Nos, ezek után azt hiszem senkinek sem meglepő, hogy farm munkából ugyan jelesre vizsgáztak volna a kutyáim :D de ezek a malőrök pontszámilag sajnos nem sokat értek :-) :-) így a "helyezéseink" mondjuk úgy, a felejthető kategóriába sorolhatóak :D :D :D azonban a tökéletes futamokból sosem lehet annyit tanulni, mint amikor az ember hibázik! És ez így volt jó, ahogy volt, élveztem minden pillanatát és tanulságok szempontjából mindenképpen hasznosabb volt, mintha kupákkal tértünk volna haza. A patthelyzetek megoldását tekintve azonban azt mondhatom, a dicsőséget így is magunkénak tudhatjuk, a képességeikről a kutyáim akkor is bizonyságot nyújtottak, ha ezt pontszámokkal a szabályok értelmében nem tudta méltányolni a bíró.
Wish-el III. azaz open osztályban futottunk, az első napon 56 pontot sikerült szereznünk, de ezt a futam feladása miatt nem vették figyelembe az eredmények számításánál, a második napon a sok pontvesztés eredménye képpen 42 lett a vége, ami 21 kutyából a 14. helyet jelenti, a két nap összesített eredményei alapján pedig 21-ből 16. helyezettek lettünk. Nellcóka élete első versenyén I. osztányban az összesítettben eleve hátrányból indult, mivel csak az egyik napon futott. Az ő futama 49 pontos lett, ami az aznapi indulók között 14 kutyából a 12. helyet jelentette, az összesítettben pedig 15-ből 14. :-) :-) De hát ez is hozzátartozik és vállaljuk, nem csak a dobogós eredményeket osztjuk meg... :-) Jövő hét végén folytatás a következő versenyen, hajrá Wish, hajrá Nell! :) :)